Grüssgott, negatív? - Kárpáti János jegyzete

Olvasom a hírek közt, hogy Ausztria lazít az utazási korlátozásokon, mégpedig úgy, hogy aki az országba érkezéskor negatív koronavírus-tesztet tud felmutatni, annak nem kell két hét karanténba vonulnia. Grüssgott, Isten hozta Ausztriában - köszöntik az embert mosolyogva a schwechati repülőtéren. Fáradjon be, kérem, ebbe a fülkébe, elvégezzük a tesztet. Tűrje fel az ingét a bal karján, legyen kedves, illetve szíves engedelmével most beletúrok a garatjába – azt nem tudom, hogy a kétféle vizsgálat közül melyiket csinálják. Az viszont benne van a hírben, hogy kettőszáz euróba kerül. Itt találja a kártyaolvasót, nagyon köszönjük, kellemes időtöltést kívánunk.

Most nézzük, mi az, amit tehát nem tudunk. Olyan polimeráz-láncreakció tesztet végeznek-e el a repülőtéren, ami a vírus aktuális jelenlétét mutatja ki, vagy vérvétellel azt nézik meg, képződött-e már ellenanyag? Vagy mindkettőt? És mi van, ha a látogató hoz magával igazolást erről vagy arról a fajta tesztről? Vagy mindkettőről. Mondjuk portugálul vagy dánul? A hivatalos állami hatóságtól vagy egy magánegészségügyi szolgáltatótól? Ha ez utóbbitól, akkor annak a szolgáltatónak van-e valamilyen nemzetközileg elismert akkreditációja? Szóval elfogadják-e a hozott papírt? Vagy pedig az egészségügyi fülke mellé rögtön odatelepül Herr Übersetzer szakfordító, valamint Notar és társa közjegyzői iroda, hogy hitelesítő pecsétet nyomjon a külföldi igazolásra, további néhány száz euróért?

Ha van valami, ami mindenki által azonnal belátható, gyakorlati értelmet ad az európai integrációnak, akkor az az – lenne -, ha az uniós tagországok villámgyorsan teljes mértékben összehangolnák a járványügyi intézkedéseket legalább a mozgásszabadságot illetően, és akkor a határokon átívelő kórházi kapacitás-igénybevételt meg se mertem említeni. A vírus nem kér vízumot. Az elkülönülés ezen a területen a legostobább dolog – de a nemzetállami politika ezt is képes legitimálni. 

Kárpáti János jegyzete a 2020. május 7-i Esti gyorsban hangzott el.