Elmúlt a balatoni strandtolvajok aranykora

A bűn magyar tengerén kalauzolta a hallgatókat Bezsenyi Tamás kriminológus, aki a balatoni bűnözés történetéről, és jelen állásáról beszélt a Konkrétban. Először is tisztázta, hogy kriminalisztikai szempontból a Balaton nagyon széttagolt.

Nem csak az északi és déli part megkülönböztetése fontos, hanem Siófok és környéke, valamint a Budapesthez és Székesfehérvárhoz legközelebb eső üdülőterület, az akarattyai rész is külön kategória. Utóbbi helyek különösen vonzzák a bűnelkövetőket is. A legjellemzőbb probléma a vagyon elleni bűncselekmény, azon belül a lopás, valamint a betörés. Napközben a vízparton azonban ma mintha kevésbé lennének veszélyben az nyaralók értékei, mint akár a Kádár-korban.

Valutaéhség és gumikrokodil

A strandokon ugyan most is érdemes figyelni az értékeinkre, de a plédek, matracok között elkövetett lopások aranykora már több évtizeddel mögöttünk van, ez a fajta bűncselekmény az ötvenes-hatvanas években volt igazán elterjedt. Ma a strandolók általában csak annyi pénzt visznek magukkal a partra, amennyi feltétlenül szükséges, ráadásul egyre több a térfigyelő kamera, és több helyen biztonsági személyzet is dolgozik.

Ha valaki mégis teli bankkártyával megy strandra, és ellopják tőle, a tolvaj akkor is csak ötezer forint alatt tud vele fizetni, ha érintős eszközről van szó. Ráadásul, ha ezt egy dohányboltban teszi, kamerafelvétel készül róla. Ettől még, természetesen nem tanácsos a túlzott könnyelműség, ki tudja, mikor veszi fel az elgurult labdája után hajoló üdülőtárs a mobiltelefonunkat is a törülköző mellől – hívták fel a figyelmet a műsorban.

Az éjszaka szintén külön kategória, a bajba ma is bárki belefuthat, a garázda, részegen elkövetett bűncselekmények nem vesztek ki a tó mellől. Szemben a trükkös pénzváltást is a cégprofiljukba illesztő vízibicikli-kölcsönzővel, butikossal, gumikrokodil-árussal, akik virágkorukat a távoli múltba, a valutaéhes nyolcvanas, kilencvenes években élték.

Miért kellene hekkadó?

A magyar tenger kriminológiai vizsgálata mellett, az üdülőhely vendéglátásának alakulása is szóba került a műsorban, főként a Zimmer frei-érzés, ami úgy tűnik, ma sem alaptalan, és amely kapcsán több kérdés is megfogalmazódott.

Milyen irányai vannak a balatoni turizmusfejlesztésnek, és miért kellene bevezetni a hekkadót? Mikor lesz olyan a balatoni vendéglátás, mint például az adriai, ahol part menti éttermekben ülve lehet ebédelni, vacsorázni, és nézni a ringó hullámokat, a naplementét? Ahelyett, hogy mindenki a strandon fecskében ebédelne, vacsorázna hekket, lángost és palacsintát. Erről elmélkedett Kardos Gábor, a Balatoni Kör szóvivője.

Az adás a YouTube-csatornánkon is elérhető. Iratkozzon fel rá!