Ellenségkép - Dési János jegyzete
9/03/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Azon már fel sem kapjuk a fejünket, hogy az Orbán-rezsim kampánya csak félnyilas ijesztegetésekből áll, a legalsó polcról. Szó sincs arról, hogy ez vagy az javulna az egészségügyben vagy az oktatásban, netán kevesebbet lopnának. Ugyan már. Sőt. A legfontosabb elem szokás szerint az ellenségképzés. Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták. S miután a nép egy része mindig is örömmel vette, ha uszították és lehetett ellenségeskedni egy kicsit, hát a történelem fogaskerekei nagy tömegeket téptek szét. A „történelem fogaskerekeit” pedig az aktuális uralkodó elit mozgatta, amely természetesen időnként magát is ledarálta gyakran. (Lásd, a forradalom felfalja saját gyermekeit.)
A második világháború után - nem is csoda, hogy miért - az európai kultúrkörben a teljesen nyilvánvalóan nem uszítás kiment a divatból és visszaszorult a focipályák környékére. Még ha akadtak durva kilengések néha, mint a délszláv háború. A szerencsétlen Fidesznek azonban másra ma már nem maradt ereje, mint hogy orosz know how-val és segítséggel ismét a gyűlölködésnek rugaszkodjon neki. Miközben a Matolcsy-klán kirabolta a Magyar Nemzeti Bankot, az Orbán család Hatvanpusztája, édesapám félig kész mezőgazdasági üzeme épül szépül, a száz és százmilliárdokból felújított Budapest-Belgrád vasútvonalon elkocog egy-egy vonatocska, és Semjén Zsolt megint bakot lő. Sőt, ha rágyújtasz egy cigire, azzal is az ő zsebüket tömöd. Közben kiderül, hogy a magyar úgynevezett gyermekvédelem egy tekintélyes része Twist Olivér korának hangulata szerint működik, a dologházban mindennapos a szexuális zaklatás. A kórházi várólisták kétszer körbeérik a Földet az Egyenlítő mentén. És mindezt ellensúlyozandó megy az ukránozás, mert bevált a recept. Két kiló krumpli és egy kis gyűlölködési lehetőség. Maradhat?
A nyilaskás (Andrassew Iván barátom találó kifejezése) hecclapok már ukrán megszállásról vizionálnak, a nyilaskás tömeggyűlésen halált kívánnak az ukrán elnökre és nagyon büszkék magukra, hogy ők ilyen hősiesen tudnak gyűlölni. Aztán hazamegy a nagy 2 bites harcos és lehúz egy napot a naptárjában, már alig négy és fél év van hátra, persze csak ha minden jól megy, a csipőműtétjéig. De az kit érdekel, amikor oly megelégedetten, megszokottan retteghet a Gonosz Mostohától, a Gonosz Vadásztól (nem a Zsolti bácsitól, ne tessék keverni), meg az ukrántól, aki ugye elzárja az olajcsapot és akkor a mi bölcs vezérünk alig-alig tud nyerészkedni az üzemanyagáron. Jó, valami oroszok is bombázták a csövet, de az nem számít.
És így tovább. A kérdés csak az, elegen élnek-e ebben az országban, akik átlátnak a szitán. Akik nem engednek hazug uszításnak, nem megy el a kedvük a jelentősen a Fidesz győzelmére igazított választási rendszertől és így tovább. Akik ráadásul elég bölcsek ahhoz, hogy megértsék, mit kell tenni, azaz hogyan és hova kell szavazni ahhoz, hogy a legnagyobb eséllyel el lehessen zavarni Moszkva kihelyezett helytartóit. Hogy tényleg tavasz legyen végre már.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. március 9-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)