Aranybulla - Szénási Sándor jegyzete
4/12/2019 18:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Orbán azt mondja, a jogállamiság becsületbeli kérdés. Nem kevesebb, nem több. Vagyis ha mi ezt inkább a törvények és autonóm intézmények kérdésének neveznénk, és nem annak, hogy egy politikus éppen mit tart a saját becsületéről, valamint becsülete tárgyáról, a jogállamról, az súlyos tévedés, liberális babona lenne, jöttment gondolkodás.
Hazánkat nem szűnnek támadni alantas erők, határainkon megint áttörni készül az ellen, az acsarkodás a Soros vezérelte Brüsszelben bár csitul, de nem múlik.
Szájer József higgadt szavait halljuk: „Annak az országnak, ahol először volt Aranybulla 1222-ben, annak nem kell elfogadnia semmiféle leckét bárki mástól, és főleg nem pár évtizede alakult országoknak a botcsinálta és ideológiailag vezérelt tudatlan vezetőitől.”
A Magna Charta, ami az Aranybulla előképe, 1215-ös, de ez most nem fontos, az ezüst is szépen csillog.
Az első tétel tehát, amit a magyar demokrácia immár kiforrott eszmerendszeréből megtanulunk, az, hogy a jelen fedezete és igazolása a dicső múlt: aki a magyar jelent a mai kopár tényekből akarja megítéli, az politikailag motivált, valamint irigy. Mire irigy? Természetesen ősi szabadságunkra. Ki irigy? A rövid múltú, rövid eszű tudatlanok. És mit tesznek ezek a keserű levükben forgolódó alakok?
Támadják azt az országot, amely, Szájer szerint, a legfőbb akadálya a szabadság felszámolásának, ami a világban éppen folyik.
Tanuljunk tovább.
Mi a formája a mi ősi demokráciánknak?
Kövér László azt oktatta nemrég a Közszolgálati Egyetemen, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere (tegyük hozzá, amit Nyugaton annyira ajnároznak) egy hülyeség, annak semmi köze se a jogállamhoz, se a demokráciához, hiszen csak fékezi a demokratikus akaratnyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt.
A második tétel, hogy a demokrácia a választással kezdődik, ám egyben ott is végződik. A kormány ellenőrzése baromság, liberális babona és hatalomvágy.
Minek van tehát köze a jogállamhoz?
Orbán azt mondja, a jogállamiság becsületbeli kérdés. Nem kevesebb, nem több. Vagyis ha mi ezt inkább a törvények és autonóm intézmények kérdésének neveznénk, és nem annak, hogy egy politikus éppen mit tart a saját becsületéről, valamint becsülete tárgyáról, a jogállamról, az súlyos tévedés, liberális babona lenne, jöttment gondolkodás - lásd mint fent.
Végkövetkeztetés: A féktelen és egyensúlytalan demokrácia a magyar őslélek 13. századi változatában hever, küldetéstudata és egyedülvalósága van, önmagát a becsület és dicsőség dolgának tartja, valamint a szabadság nemtőjének.
Íme, ezt álmodták nekünk.
Csak felijedünk végre.
Szénási Sándor jegyzete a 2019. december 4-i Esti gyorsban hangzott el.
