Alig néhányan ismerik a Horthyligetre elhurcolt és megölt magyar újságírók történetét – Sajtónapi megemlékezés

Sajtónapi megemlékezést tart a horthyligeti gyűjtő- és deportálótábor újságíró-áldozatainak tiszteletére péntek délután 2 órakor a Nácizmus Üldözötteinek Egyesülete (NÜB) és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ). A március 13-i megemlékezést a csepeli HÉV Boráros téri indulóállomásánál tartják a Horthyligetre 1944-ben elhurcolt magyar újságírók, jogászok, művészek névsorát tartalmazó emlékműnél. A NÜB nevében Schiffer János elnök köszönti a résztvevőket, majd beszédet mond Arató András, a Klubrádió vezetője és Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze is.

A horthyligeti gyűjtő- és internálótábor 1944 márciusától működött a Csepel-szigeten, a Weiss művek egyik lebombázott gyártelepén, a mai Szigetszentmiklós, Tököl és Csepel határában. Több száz, zsidó származása és ellenzékisége miatt is üldözött embert tartottak itt fogva, olyan személyeket, akiket foglalkozásuk és világnézetük miatt a rezsim különösen veszélyesnek gondolt önmagára nézve. A kor neves újságírói közül ott raboskodott Kecskeméti György, Mohácsi Jenő, Tábori Kornél, Vidor Gyula, Jemnitz Sándor, az írók közül Török Sándor és Szatmáry Sándor. De nem csak újságírókat deportáltak ide, hanem a rendszerre ugyancsak veszélyesnek tartott jogászokat is, köztük Beck Salamon ügyvédet, s üzletembereket, így Bródy Lászlót, a Hungária Nyomda elnök-vezérigazgatóját.

 

Horthyliget ártatlanul meghurcolt, megölt áldozataira!nak emlékműve – Budapest Boráros tér Forrás: Mazsihisz

 

Az ártatlanul odahurcolt embereket – akiket szuronyos magyar honvédek őriztek – a lebombázott repülőgépgyárban olyan munkákra osztották be, mint vagonpakolás, szénlapátolás, romeltakarítás. Horthyliget foglyait 1944 júliusában több transzportban deportálták Auschwitzba és más haláltáborokba. Sokan meghaltak annak következtében is, hogy Csepel szigetét 1944 július 30-tól súlyos légitámadások érték, és a tábor nem rendelkezett óvóhellyel. A létesítményt – ahol mintegy fél év alatt csaknem hatszázan raboskodtak – 1944 augusztusában zárták be.

A magyar sajtó napja alkalmából a Csepelre induló HÉV Boráros téri állomásához meghirdetett megemlékezés a szervezők szerint nem csak az 1944-es áldozatokról szól, hanem a sajtómunkások mai helyzetéről is. Fel kell hívni szerintük a figyelmet azokra az újságírókra, tévésekre, rádiósokra, közösségi médiában jelen lévő influenszerekre is, akiket a mindenkori hatalom igyekszik ellehetetleníteni. A független, tényfeltáró sajtó a hatalom célkeresztjébe került, ezért közös érdek kiállni a magyar sajtó szabadsága mellett – közölték a szervezők.