Agarak - Szénási Sándor jegyzete
18/02/2026 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg.
Zelenszkij ukrán elnök egy szabad szájú, vagy inkább mondjuk meg becsületesen: durva hangú interjújában arra szólította fel a Nyugatot, hogy zavarja haza a putyini invázió óta oda menekült oroszokat, főleg azokat, akik luxuséletet élnek.
A Nyugaton persze sok gazdag orosz él, de nem az elmúlt négy évben települtek ki, és vásárolták fel mondjuk a fél Riviérát, hanem a jelcini korszaktól kezdve. A Putyin-t támogatók közül a háború kezdetén soknak a vagyonát zárolták. Az inváziót ellenző és elmenekült milliárdosok viszont nincsenek sokan. A többség középosztálybeli, vagy a kulturális, és technokrata elit tagja.
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg. „Minden, ami orosz, toxikus lett a világ szemében, beleértve a kultúrát, és a nyelvet is”, mondta Mihail Siskin neves orosz író, hozzátéve, hogy „az elkövetkező évtizedekben az oroszoknak olyan bűnbánó perióduson kell átesniük, mint a németeknek a második világháború után”. Borisz Akunyin író szerint az orosz név sokáig a pusztítással lesz egyenlő. „Oroszországot egy pszichológiailag zavart diktátor uralja, és ami a legrosszabb, az ország engedelmesen követi a paranoiáját.”
Ezeket kéne hazaküldeni Putyin markába?
A hazájukat tiltakozásképpen elhagyó körülbelül egymillió ember között találjuk Dmitrij Gluhovszkij írót, Ljudmilla Ulickaja-t, Alla Pugacsova énekesnőt, Anatolij Csubajsz-t, a kilencvenes éves liberális politikusát, vagy Kirill Szerebrennyikov rendezőt stb. Persze, ez a top. Az értelmiségi csúcsragadozók világa. A menekültek jórésze azonban nem az elit tagja és nem feltétlenül morális okok miatt ment el, hanem mert nem akart katona lenni, vagy mert megértette, hogy annak nyugatos életformának, amelyet az európai Oroszország nagyvárosaiban megélhetett, annak vége. De nem is elsősorban Nyugat-Európába mentek, hanem vagy százezren Grúziába, tízezrek Örményországba, de ott van a sorban Kazahsztán, Törökország, Izrael, és az Emírségek is. Vagy éppen Szerbia, ahol a tartósan ott élők száma 100 ezer lehet.
Éppen itt, tehát Szerbiában készült velük egy 2025-ös felmérés, amely szerint Putyin-t csak 16% támogatja, és 52% véli úgy, Oroszország rossz irányban halad. Vagyis ők nem éppen a diktátor iránt engedelmes oroszság mintapéldányai.
Egyébként az orosz kivándorlásoknak legalább öt hulláma volt 1917 után, ideszámolva a putyini korszakot is. Ez alsó hangon körülbelül ötmillió embert jelent. A társadalom krémjét is, de főleg a középosztályt. Vagyis ez az ötmillió az ország működése, boldogulása, fejlődése szempontjából önmaga többszörösét jelenti, vagy jelentette volna, ha otthon maradhat. Sztálin vagy Putyin jól járt a távozásukkal, mert eltűnt a kritikusaik java része, a tehetségeit vesztő ország meg rosszul, ahogy az lenni szokott.
Tegyük hozzá: Magyarország a rövid ideig sikeres, bár kaotikus rendszerváltás óta több mint 600 ezer embert vesztett, arányában többet is, mint az oroszok. Itt is a kritikusok közül tűntek el sokan, azok, akiknek nem becsülték meg a teljesítményét, akik leépülni látták a hazájukat, vagy éppen diktatúrába süllyedőnek. Az elmúlt tizenöt évben ő távozásukkal Orbán jól járt, az ország meg rosszul, ahogy az lenni szokott.
Egyszóval tisztelt elnök úr, a dühnek vannak olyan agarai, amiket érdemes hátrébb fogni, és meggondolni, hogy a szavaival százezreket ítélne börtönre, önök ellen harcoló frontkatonaságra, vagy halálra. Ők akkor is emberek, ha oroszok, ha a nevük toxikus is. Ráadásul a kitiltásukkal Ukrajna most nem nyerne semmit. A hazamenetelükkel az ön országa akkor jár majd jól, ha jórészük magától távozik, mert ez azt jelenti, hogy a háborúnak vége, Ukrajna megmenekült, Oroszországban pedig szabadabban lehet lélegezni. Nagy szó lesz ez, ha lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. február 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)