"A fejlesztés előnyeit és hátrányait formalizálták az idei közgazdasági Nobel-díjasok"
14/10/2025 16:34
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A kreatív rombolás egyfelől valami újat, valami jobbat, valami termelékenyebbet, valami tökéletesebbet hoz létre, és ez átmeneti időre plusz nyereséget jelent. Ugyanakkor ennek a folyamatnak a másik oldala nem a teremtés, hanem a rombolás, mert ezzel régebbi eljárásokat, technológiákat, termékeket szorít ki régebbi vállalatokat, és ennek megfelelően az ott dolgozókat, az ott foglalkoztatottakat kényszerít valami másra, valamilyen alkalmazkodásra – mondta el Madarász Aladár, hozzátéve, ennek formalizálásáért kapták idén a közgazdasági Nobel-díjat.
Ahogy arról korábban a Klubrádió is beszámolt, Joel Mokyrnak, Philippe Aghionnak és Peter Howittnak ítélte oda a Svéd Királyi Tudományos Akadémia idén a közgazdaságtudományi Nobel-díjat "az innovációvezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért". A díj egyik felét Joel Mokyrnak, amerikai-izraeli gazdaságtörténésznek ítélték oda "a technológiai fejlődésen keresztüli fenntartható növekedés előfeltételeinek azonosításáért", a másik felét pedig közösen Philippe Aghion francia és Peter Howitt kanadai közgazdász kapja "a kreatív romboláson keresztüli fenntartható növekedés elméletéért". Arra, hogy egész pontosan mit jelent az eredmény, különösen a kreatív romboláson keresztüli fenntartható nővekedés, Madarász Aladártól, a Budapesti Corvinus Egyetem magántanárától, és az MTA Emeritus kutatójától kaptunk választ.
„A kreatív rombolás az az első világháború előtti közgazdasági irodalomban vált ismerté. Egy osztrák közgazdás, Joseph Schumpeternek, a gazdasági fejlődés elméletét leíró művében, amely a gazdasági fejlődést lényegében a vállalkozó innovatív, tehát új megoldásokat alkalmazó tevékenységéből származtatja. A kreatív rombolás ennek a folyamata, vagyis egyfelől valami újat, valami jobbat, valami termelékenyebbet, valami tökéletesebbet hoz létre, és ez átmeneti időre számára plusz nyereséget jelent. Ugyanakkor ennek a folyamatnak a másik oldala nem a teremtés, hanem a rombolás, mert ezzel régebbi eljárásokat, technológiákat, termékeket szorít ki régebbi vállalatokat, és ennek megfelelően az ott dolgozókat, az ott foglalkoztatottakat kényszerít valami másra, valamilyen alkalmazkodásra. A két most Nobel-díjjal kitüntetett tudós ennek a több mint egy évszázada ismert gondolatnak, ami jelentős befolyásra tett szert a közgazdaságtan különböző területein, de nem volt formalizált elmélete, nem volt formalizált matematikai modellje, márpedig a modern közgazdaságtanban ennek kiemelt jelentősége szokott lenni. Ők ezt formalizálták, és ennek megfelelően tudták elemezni a különböző szituációkat, tehát hogy milyen verseny, milyen szintű innováció, kutatás és fejlesztés jár a társadalomra is mérhető előnyökkel, és milyen az, amikor ezek az előnyök kisebbek, vagy bizonyos hátrányok jelentősebbek más típusú fejlődéstől” – mondta Madarász.
Madarász szerint a „fenntartható növekedés” a gazdasági fejlődés önfenntartó dinamikájára utal. A világ nem statikus egyensúlyban működik, hanem állandó technológiai és strukturális átalakulásban él, ami a 18. századtól vált tartóssá.
Joel Mokyr munkássága ehhez kapcsolódik: ő azt kutatta, miért éppen Európában indult el a modern, folyamatos gazdasági növekedés. Mokyr szerint a politikailag széttagolt, de szellemi értelemben nyitott Európa lehetővé tette a tudás szabad áramlását, a tudósok közti együttműködést és a technológiai innovációk gyors terjedését.
