Szemek és láncok - Józsa Márta jegyzete

Új ablakban

2026. július 02. Józsa Márta jegyzete - Esti gyors (2026. július 2., csütörtök)

03:21

00:00

Hír, hogy az egészségügyi miniszter rendelkezett arról, kapcsolják ki a kórházi kamerák arcfelismerő funkcióját. Ami azt jelenti, hogy ezután nem tudja  meg bárki, aki a kamerák másik oldalán szemlélődésre alkalmas jogosítvánnyal rendelkezik, hogy a főorvos, vagy a segédápoló mikor lépett ki vagy be a kórház kapuján, kivel találkozott, piszkálta-e az orrát, netán elkésett-e  pár percet. Utóbbiért nyilván joggal járhatott némi ejnye-bejnye, de nem a megfigyelő szervtől, nem a titkosrendőrségtől, nem valamelyik minisztérium magán besúgóhálózatától. Hanem az ebben illetékes munkaadótól. Akit persze soha nem lehetett megkérdezni arról, hogy mit szól ahhoz: őt magát és munkatársait folyamatosan megfigyelik valakik, akikről nem tudni, kicsodák – mert nem tehette. Nem nyilatkozhatott, soha. Az arcfelismerők kikapcsolásának nagy sikert aratott elrendelésével  párhuzamosan Hegedűs miniszter azt is elmondta: a sajtó munkatársai szabadabb rend szerint tudósíthatnak az egészségügyi intézményekből. Hogy ez mit jelent majd, azt meg fogjuk tapasztalni, egyelőre abban lehetünk biztosak, hogy legalábbis annál szabadabban, mintha  egy rendőr irányítaná az egészségügyet. Nagyjából negyven évvel ezelőtti, jól megtanult, hatékony módszerekkel. Igaz,  hogy akkoriban az arcfelismerő rendszerek a mainál technikailag jóval bonyolultabb módon valósultak meg, több besúgó, beépített ember és fényképezőgép kellett hozzá. De a lényeg ugyanaz volt. Egy klasszikus diktatúra minden egyes embert a gépezetet fenntartó láncszemként fog fel. És minthogy a gépezetet működtetni kell, darabonként, szebben fogalmazva: egyedenként figyeli is őket, nehogy valahol megszakadjon a láncolat. Gondoljunk csak egy biciklire, mennyi baj lehet abból, ha szemek nem megfelelően működnek. Abszolút filmszínházról szóló korunkban felidézhetjük az A szolgálólány meséje című című, nagy sikerű Margaret Atwood-regényt, illetve az abból készült filmsorozatot is, ahol a mindent is mindennél jobban megfigyelő hálózat viseli a Szemek nevet. Szóval ez a szem most már kivétetik a közintézmények láncolatából, egy lépéssel hátrébb léptünk az általános megfigyelés világszerte terjedő, kínai gyakorlatától. Tettünk egy lépést a disztópiából, az emberi életminőséget pesszimistán elképzelő jövőből a bukdácsoló jelenbe. Másik időutazásunk megszüntetése is megkezdődött: nyelvi szinten legalábbis megszabadulunk attól a primitív, múltba révedő nosztalgiától, amely vármegyékkel, ispánokkal, mi több: űrfőispánokkal mérgezte a társadalmi tudatot. Amúgy a címfestők legnagyobb örömére, gondolom, minden változás hoz egy észrevehető összegű megrendelést.  No de, tudjuk, mindennek van ára, a demokráciának is és annak is, hogy az eddiginél  valamennyivel szabadabbnak gondolhassunk magunkat. Vagy remélhessük. Az Eurobarométer legújabb felmérése szerint az Unió valamennyi országa közül a magyarok a legreménykedőbbek. Az ilyesfajta statisztikákat eddig mi nem szoktuk vezetni. Összehasonlításul: ősszel még 15 százalékkal kevesebb volt a reménykedők száma. Bízzunk abban, hogy bármely éberen megfigyelő szem megroppantása a tizenhat éves láncolatból közelebb visz ahhoz, hogy enyhítődjön a nemzeti Stockholm szindróma. Csak a láncainkat veszíthetjük.

Józsa Márta jegyzete az Esti gyors 2026. július 2-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)