Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Bajusz, elnök nélkül – Dési János jegyzete
publiGondolatok Áder Jánosról, a magyar csodavilág bizonyítékéról. Csak a bajsza maradt …
Országházi jégkorszak – Józsa Márta jegyzete
Minapi hír, hogy 30 kilogrammnyi jeget adományozott egy cég a Péterfy utcai Kórháznak, hogy lehűtsenek egy súlyos hősokkban szenvedő beteget. Ami ugye elérhetetlen volt egy kórházban. Kiderült, hogy az eset nem egyedi, ráadásul a cég más intézményeknek is szokott efféle adományokat adni. A szóban forgó egészségügyi intézményeknek nagy áldás, ha valaki legalább ennyiben besegít a hűtésbe.
Ezért nem olvasta Pintér Sándor a Metropolt – Selmeci János jegyzete
A korábbi kormány a hatalma megtartása érdekében magára hagyta az embereket: azokat is, akik ma az utcán félnek, és azokat is, akiktől félnek.
Szemek és láncok - Józsa Márta jegyzete
Egy klasszikus diktatúra minden egyes embert a gépezetet fenntartó láncszemként fog fel. És minthogy a gépezetet működtetni kell, darabonként, szebben fogalmazva: egyedenként figyeli is őket, nehogy valahol megszakadjon a láncolat.
A romok szele - Szénási Sándor jegyzete
Mire a Tisza befutott, a kasszát már kiürítették, és erre számítani is lehetett. Orbán 2002-ben is ezt tette, hogy ellehetetlenítse az új kormányt, és hogy bosszút álljon az országon, amiért megbuktatta. Akkor a mandátumkülönbség az MSZP és a Fidesz között tíz szék volt, a különbség tehát minimális.
Orbán minden jót kíván, de a felelősséget nem vállalja - Kárpáti Iván jegyzete
Hajdu János ex-tábornok hétfőn gyanúsított lett, kedden pedig Orbán Viktor már ki is nevezte a Fidesz biztonsági igazgatójává. Erre azért nehéz nem feltenni a kérdést: Miért, eddig mi volt?
Nincs szükség közmédiára. Az halott – Rózsa Péter jegyzete
4/07/2026 15:13
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Mielőtt azzal vádolnának, hogy én a közhasznú, minőségi, magas színvonalú művelődés és tájékoztatás ellen vagyok, gyorsan hozzáteszem, nem ...
Gőzerővel igyekszik eltakarítani a kormány a NER örökségét, ami valljuk be, nagy veszélyekkel is jár. A romeltakarítás keltette por ugyanis nem fedheti el a szemek elől sem a meghaladni kívánt, sem a helyükre építendő instrumentumokat.
Én most csak a média, a köznek nevezett média átalakítását veszem elő. Mivel abban szocializálódtam, sokan jogosan vethetnék a szememre, nyilván elfogultan, nosztalgiával telítve beszélek erről, s inkább a restauráció, mint a valódi megújítás víziója lebeg előttem. El fogom e kétkedőket keseríteni, mert egyik sem igaz. Én ugyanis azt gondolom, nincs szükség közmédiára. Az halott, a közösségi média viszont él és nagyon életképes. Felül is írja hatásában és elért közönségszám dolgában a közt. Ami viszont rettenetesen sok pénzbe kerül és eltekintve egyes kiemelt tájékoztatási feladattól, lassan a kutyát sem érdekel.
Egyébiránt abban sem hiszek, hogy egyáltalán megvalósítható Magyarországon a valóban pártatlan, elfogulatlan központi költségvetésből élő és éppen a parlamenti erőviszonyok által folyton változtatható szabályok között vergődő közrádió és közTV. Pláne olyan háttérrel, ami a rendszerváltás után alakult, amikor az első négy évben egyáltalán nem sikerült, a következő ciklusokban pedig rendre félresikerült a médiatörvény, amely egyszerre a túl és az alulszabályozottság okozta folyamatos bizonytalanságban működött, inkább csak vergődött. Hol politikai háttéralkuk alapján osztottak rádiós frekvenciákat balra és jobbra, majd a Fidesz ’98-as győzelmével agyon is csapta a másik oldal reklámbevétel nélkül maradt rádióját. Hol a szocialista parlamenti többség büntette pénzelvonással a köznek nevezett televíziót, amiért az a párt szerint jobbfelé hajolt. A szocik végjátékában pedig hagyták, hogy mind a Magyar Rádióban mind a Magyar Televízióban elfoglalja a Fidesz a vezetői pozíciókat. Nem felejtem Gyurcsány Ferencet, akit egy baloldali fórumon többen arról kérdeztek, hogy miért engedi a kormány ezt, nemtelen egyszerűséggel azt válaszolta, neki erre nincs embere. Mármint, hogy rendet tegyen, így hagyta, hogy a Fidesz rendje, rendszere alakuljon ki. Nem is beszélve arról, hogy az MSZP-SZDSZ kormányzás idején építette fel a Fidesz ellenzékben a maga önálló és igen hatékony médiabirodalmát, amihez már csak bónuszként csapta hozzá 2010 után a két, köznek már akkor sem igen mondható intézményét.
A kommunikációs technológia közben bakugrásokkal meghaladta a hagyományos rendszereket, s ma már végtelen számú tartalom születik itthon és világszerte, amely tartalom bárkinek, bárhonnan, bármelyik pillanatban elérhető. Tehát azt mondom, sem technikai, sem tartalmi szempontból nem érdemes rengeteg közpénzből fenntartani a közmédiát, ami nem más, mint egy kis sziget a kommunikációs világtengeren száguldozó hajók között. Egyhelyben áll, és bármennyire is virágzik, lehet gazdag oázis, jelentéktelen színfolt marad csupán.
Mielőtt azzal vádolnának, hogy én a közhasznú, minőségi, magas színvonalú művelődés és tájékoztatás ellen vagyok, gyorsan hozzáteszem, nem. A közmédia nem kell, hogy eltűnjön, csak nem kell, hogy a piaci versenyben szabadon mozgó instrumentumok között kardozzon, és egy legyen az ezernyi tartalmat kínáló médiumok között, aki ebben a sorban tolakodik, hogy elérje a közönséget. A közmédia tartalmat állítson elő, és azt kínálja bizonyos feltételekkel fel a versenyszférának. Konkrétan egy közműsor-tartalomgyártó állami intézményt kellene létrehozni. Tárhelyén őrizze és folyamatosan gyarapítsa a fontos és színvonalas tartalmakat a dokumentumműsoroktól a gyermek- és ifjúsági programokon át színház-, film- és más művészeti produkciókig. Gyártson híradót, valódi, elfogulatlan, korrekt hírekkel, azt mondjuk félóránkként frissítse. Egy ilyen hatalmas és értékes, a közt szolgáló tartalomtárból pedig a kereskedelmi rádiók és tv-k választhatják, mit, mikor tűznek műsorra. A törvény pedig azt szabályozza, hogy minél több ilyen tartalmat hív le egy-egy kereskedelmi médium, annál nagyobb kedvezményt élvez adóban, és egyéb költségekben.
Három érdek találkozik ebben a rendszerben; a közérdek, a közművelődés és a köztájékoztatás elérhetősége és minőségi garanciája, a kereskedelmi tv-k és rádiók sokszínűbb műsorkínálata és szintén az ezzel elérhető működési kedvezmények lehetősége. Van ehhez hasonló, például az Egyesült államokban a PBS, ami évtizedek óta jól működik. Miért ne lépnénk végre túl ebben az ügyben az eddigi, elavult magyar médiavilágon?
Rózsa Péter jegyzete a Hetes Stúdió 2026. július 4-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, előfordulhat, hogy a lejátszók nem jelennek meg, ezért ebben az esetben az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
