Az "orvosbárói" rendszer lebontásához szerkezeti reformot sürget a MOK
21/04/2026 15:12
| Szerző: Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Magyar Orvosi Kamara vitairata szerint a magyar egészségügy egyik legsúlyosabb problémája az informális hatalmi struktúrák jelenléte. A dokumentum arra figyelmeztet, hogy a hálapénz kivezetése önmagában nem számolta fel az úgynevezett orvosbárói rendszert. A megoldást átlátható, elszámoltatható és teljesítményalapú intézményi működés jelentheti.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) friss vitairata arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar egészségügy működését ma is jelentősen torzítják az úgynevezett „orvosbárói” struktúrák. A dokumentum alapállítása szerint egy jól működő egészségügyi rendszer minőségét nem egyes meghatározó személyek, hanem világos szabályok, intézményi garanciák és számonkérhető működés biztosítja. Ezzel szemben Magyarországon az informális hatalommal rendelkező szereplők még mindig képesek befolyásolni a döntéseket, gyakran nem szakmai szempontok alapján.
A jelenség gyökerei a szocializmus időszakáig nyúlnak vissza, amikor a hálapénz rendszere fokozatosan kiépítette a személyes függőségeken alapuló hatalmi viszonyokat. A rendszerváltást követően ezek a struktúrák gazdasági és politikai kapcsolatokkal erősödtek meg. Bár a hálapénz 2020-as kivezetése fontos fordulópont volt, a MOK szerint ez nem számolta fel a mögötte álló hatalmi mechanizmusokat. Az érintett szereplők alkalmazkodtak: befolyásuk egy részét a magánegészségügyben építették újra, kihasználva az állami ellátórendszer szűkülő kapacitásait.
A vitairat rámutat, hogy a "bárói rendszer" fennmaradását három fő tényező segíti. Egyrészt a pozíciómonopólium, amelyben a szakmai előmenetel gyakran személyes lojalitáson múlik. Másrészt a tudásmonopólium, amely visszatartja az információk megosztását, és ezzel növeli a hibák kockázatát, miközben gátolja az innovációt. Harmadrészt az eszközmonopólium, amely a drága technológiákhoz való hozzáférést személyes kapcsolatokhoz köti, sokszor iparági érdekekkel összefonódva.
A Kamara szerint a probléma nem egyéni visszaélések sorozataként értelmezhető, hanem rendszerszintű jelenségként, amelyet csak strukturális változtatásokkal lehet kezelni. Olyan szabályozási környezetre van szükség, amely nem engedi az informális hatalomkoncentráció kialakulását, és amelyben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a teljesítményelv következetesen érvényesül.
A dokumentum hangsúlyozza: a strukturális reformok nem zárják ki az egyéni felelősségre vonást, sőt, annak feltételeit teremtik meg. Egy jól működő rendszerben a szabályszegések feltárása és szankcionálása a működés természetes része, nem pedig kivétel.
A MOK álláspontja szerint a hálapénz megszüntetése csak az első lépés volt egy tisztább egészségügy felé. A következő feladat az, hogy a hatalom ne informális csatornákon keresztül, hanem átlátható és etikus keretek között működjön. Egy ilyen rendszerben a szakmai tekintély alapja a tudás és a teljesítmény lehet, nem pedig a függőségi viszonyok fenntartása – és ez teremtheti meg azt a környezetet, amelyben a fiatal orvosok valódi szakmai példaképeket követhetnek.