Hankó Balázs nem emlékszik mire adott százmilliókat

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában a Nemzeti Kulturális Alap körüli pénzosztási botrányról kérdezték Hankó Balázs leköszönő kulturális és innovációs minisztert, aki ragaszkodott ahhoz, hogy az eljárás jogszerű volt, a támogatások pedig a hazaszeretetet, a nemzeti büszkeséget és a hagyománytiszteletet erősítő kulturális tartalmakat szolgálják.

A miniszter elmondása szerint az NKA ideiglenes kollégiumát az Alap bizottsága hozta létre, hogy a korábbi évek ötöslottó-bevételeiből felhalmozott tartalékot ossza ki, és a testület tagjai – köztük minisztériumi munkatársai – több mint egy évtizedes tapasztalattal bírnak, ezért szerinte „megalapozott a kulturális rálátásuk”. Arra a felvetésre azonban, hogy az egyik tag, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, nem adott érdemi választ.

Hankó azt mondta, az elmúlt másfél évben nagyjából 17 milliárd forintot osztottak szét, közel 1100 nyertes pályázó között, de amikor a leginkább vitatott ügyekre terelődött a szó, láthatóan bizonytalan volt. Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról először egy Munkácsy-kiállítás jutott eszébe, majd úgy pontosított, hogy „a magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm” készítésére ment a pénz. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig néhány nappal a támogatás előtt bejegyzett cégnek juttatott 500 millió forint kapcsán azt mondta, egy országos koncertsorozatot finanszíroznak belőle, és arra a kérdésre, miért adtak ekkora összeget egy múlt nélküli vállalkozásnak, csak annyit reagált: majd nézzük meg, milyen kulturális tartalom születik.

Hasonlóan szűkszavú volt a Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatásával kapcsolatban: annyit közölt, hogy a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott, és következetesen azt hangsúlyozta, hogy ő nem „cég alapján”, hanem a pályázatok kulturális tartalma alapján dönt. Amikor Rónai Egon megkérdezte, pontosan mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó általánosságokkal válaszolt – „az adott koncertek, események” –, majd arra a műsorvezetői összegzésre, hogy akkor valójában nem emlékszik, mire adta a pénzt, egy hosszú, nehezen követhető mondattal hárított, amelyben szakmai konzultációra és kollégáira hivatkozott. Többszöri kérdésre sem árulta el, kikkel egyeztetett, csak annyit mondott, hogy minisztériumi munkatársaival.

A botrányra reagálva a miniszter bejelentette: részletes beszámolót kért az NKA bizottságától, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 kedvezményezett nyújtson be időközi pénzügyi és szakmai jelentést.

Külön kérdésként került elő, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott az NKA-tól, ami a piaci árakhoz képest kiugró összeg, miközben a fővárosi független társulatok összesen 1,3 milliárd forintot kaptak. Hankó azt hangsúlyozta, hogy a függetlenek támogatása így is nőtt a tavalyi 800 millióhoz képest, és védekezésül megemlítette: az Edda frontembere Kossuth-díjas, jelentős „hozzáadott értékkel” a magyar kultúrában.

A politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések, és kijelentette: az ő elvük szerint azokat kell támogatni, akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak. Ugyanakkor elismerte, hogy létezik olyan, magyar nyelven megszólaló kultúra is, amely nem ezt a hazaszeretet-felfogást erősíti – a kormány feladatának azonban továbbra is azt tartja, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa.

A beszélgetés végén Hankó megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnökeként folytatja pályafutását. Ismét megvédte az egyetemi modellváltást, azt állítva, hogy ennek köszönhetően megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába sorolt magyar egyetemek száma: szerinte 6-ról 12-re nőtt az ilyen intézmények száma. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat pedig egyszerűen „ízlések közötti vitaként” írta le, beleillesztve az egyetemi konfliktusokat abba a narratívába, amely szerint a kormány kulturális döntései elsősorban értékválasztásról, és nem politikai lojalitásról vagy szakmai vitákról szólnak.