Börtön fenyegeti a NER csúcs oligarcháit?

Balásy esete csak egy a sok, a NER évei alatt részben vagy egészben állami megbízásokból és kormányzati pénzügyi segítséggel meggazdagodott vállalkozóké közül. Az összefonódásokról az évek során rendszeresen beszámolt a független sajtó is, de általános tapasztalattá vált, hogy szinte sosem követte hatósági nyomozás vagy vádemelés a leleplezett az ügyeket, és a politikai következmények sem voltak jellemzők - olvasható a Telex elemző írásában. 

Az állam és a hatalmon lévő kormányok felelőssége elvitathatatlan a pénzek gondatlan elköltésében, vagyonelemek átjátszásában, arról azonban kevés szó esett eddig, hogy lehet-e mindennek büntetőjogi következménye a nyertes vállalkozóknál, oligarcháknál, vagy egy „füstölgő puskacső” – például az összejátszást, pénzvisszaosztást egyértelműen alátámasztó bizonyíték – hiányában csak annyit tudunk megállapítani: életük üzletét kötötték meg a pénzével rosszul bánó állammal?

A Balásyék ügyleteinél is alkalmazott keretmegállapodások mellett beszélhetünk olyan túlárazottnak tűnő közbeszerzésekről is, mint a mohácsi Duna-híd, vagy olyan egyedi esetekről, mint a Mátrai Erőmű ügye, amit az állam 2018-ban Mészáros Lőrinc érdekeltségébe adott, majd miután az új tulajdonosok 11,2 milliárd forintot kiszedtek a cégből, erősen veszteségesen visszavásárolta két évvel később. De ott vannak azok a részben Tiborcz István és Garancsi István cégeihez köthető ingatlanfejlesztési projektek, amikben a kormányhoz közeli befektetők állami hitelből szereztek meg területeket, majd miután azokra felhúzták az épületeket, ismét eladták őket az államnak, a becslések szerint a piacinál magasabb áron. Hogy az MNB-székház csúnyán elszállt árú, cserébe igénytelenül elvégzett felújításról már ne is beszéljünk.

Önmagában azonban az, ha egy munka drágább volt a becsült piaci átlagnál, nem feltétlenül jelenti azt, hogy túlárazás történt. A Telex idézi Paulusz Bogáta büntetőjoggal és büntetés-végrehajtási joggal foglalkozó ügyvéd véleményét, aki szerint  egy-egy közbeszerzésnél előfordulgatott például, hogy azért nyert egy túl drágának tűnő ajánlat, mert az azt benyújtó vállalat megbízhatóbb a versenytársainál. Sok hasonló munkát végzett már a közelmúltban, vagy egyes olyan feladatokat kíván meg egy beszerzés, amire látszólag csak az adott cégnek van szaktudása. Ilyen esetben nem feltétlenül fog problémát felvetni egy elsőre túlárazottnak tűnő ajánlat elfogadása. Egy másik, névtelenséget kérő közbeszerzési jogász elmondta, nem számít hűtlen kezelésnek a drágább, látszólag hátrányosnak tűnő ajánlat elfogadása sem, ha az adott állami cég vezetője bizonyítani tudja, hogy ezzel egy még nagyobb veszteségtől óvta meg az államot.

Ha viszont akár csak a gyanúja is felmerül annak, hogy szándékos túlárazás történhetett, a nyomozó hatóság már a büntetőeljárás kezdeti szakaszában igazságügyi szakvéleményeket szerezhet be, amikben felmérik, hogy valójában mennyi pénzbe került volna reálisan elvégezni az adott munkát. Ha az igazságügyi szakértő megállapítja, hogy nem volt indokolt annyi pénzt fizetni az adott feladat elvégzéséért, rögtön két oldalon is felmerülhet a bűncselekmény gyanúja. Ha kiderül, hogy az állami cég tudott a túlárazásról, azzal a hűtlen kezelést tudná bizonyítani a nyomozó hatóság, hiszen akkor nyilvánvalóan az állami cég nem bánt felelősen a rá bízott összeggel. Ilyenkor a haszonhúzó cég munkatársainak a neve is megjelenhet az eljárásban a hűtlen kezelés bűnsegédeiként.

A büntetőjoggal foglalkozó Zamecsnik Péter arról beszélt a Telexnek, hogy a vállalat akkor sem valószínű, hogy megússza, ha az állami cég nem volt tisztában a túlárazás tényével: ilyenkor ugyanis csalás vagy költségvetési csalás bűntettéért vonható felelősségre a vállalkozó, mivel tévedésbe ejtette a túlzó árazással az állami vállalatot, így csökkentve az állami vagyont. Zamecsnik szerint emellett a gyanús közbeszerzéseknél azt is meg kell nézni, hogy az eljárások megfeleltek-e a közbeszerzésekről szóló törvénynek, rendben volt-e a kiírás, voltak-e benne felesleges, a versenyt szűkítő feltételek, vagy úgy írták-e ki őket esetleg, hogy arra csak egy vállalat tudjon jelentkezni. Ha itt bármilyen probléma felmerül, az ismét felvetheti az ajánlatkérő büntetőjogi felelősségét.

Ha vesztegetés, vagyis a politikai korrupció klasszikus esete merült fel gyanúként, akkor már nemcsak arról van szó, hogy a felek rosszul jártak el a közpénzzel, hanem arról is, hogy ezt tudatosan összejátszva csinálták. Éppen ezért bizonyítani is jóval nehezebb feladat. A vesztegetésnél a vádhatóságnak olyan bizonyítékokat kell találnia, amik egyértelműen alátámasztják a szándékosságot és az összejátszást a kormány és az ügylet másik végén álló szereplő között. A nyomozóknak erre is vannak módszereik. Előfordulhat például, hogy valamilyen írásos nyomot hagytak maguk után a felek, ami aztán a bíróságon is szolgálhat bizonyítékként. Ilyenek lehetnek a különböző, a házkutatásnál lefoglalt céges papírok és dokumentumok, vagy éppen a dolgozók lefoglalt telefonjain található üzenetváltások. „Az emberek sokkal óvatlanabbak, mint amit feltételeznénk róluk" - nyilatkozta egy megkérdezett szakértő.

Ha ugyanis felmerül, hogy a túlárazás miatt hűtlen kezelés történt, az ügyben szereplő, de valójában kis halnak számító személyek is terheltté válhatnak, például társtettesek lehetnek a bűncselekményben, de akár a fent említett egyéb bűncselekmények miatt is kopogtathat ezeknél a szereplőknél a hatóság. Ilyenkor alkalma lehet az ügyészségnek arra, hogy megpróbálja ezeket a szereplőket rábírni egy egyezségre: ha hajlandók a felbujtóik ellen vallani, csökkenthetik a büntetésüket, és akár azt is elérhetik, hogy mindennek ne maradjon nyoma az erkölcsi bizonyítványukon. A kis halak így rámutathatnak valaki másra – például a felettesükre, aki parancsba adta, hogy írják alá a dokumentumot –, majd személyről személyre haladva eljuthatnak a valódi tettesekig. Előbb-utóbb valaki azt is kimondhatja, hogy valóban összejátszottak a felek a közbeszerzésekben. 

"Szerencsés volna visszafogni a társadalmi csodavárást, mert nem születik egyik napról a másikra bírósági ítélet egy-egy ilyen ügyben, a nagyobb és komplexebb összejátszásoknál például önmagában az is éveket vehet igénybe, hogy felkutassák az együttműködni hajlandó kisebb halakat" – javasolja az egyik ügyvéd, hozzátéve, ő személy szerint nem számít gyors eredményekre, és a jelenlegi bírósági gyakorlat alapján szintén nagyon valószínűtlennek tartja, hogy egy-két éven belül jogerős ítélet szülessen ezekben az ügyekben.  Lehetnek persze kisebb, egyszerűbb esetek, ahol azért, hogy fel tudjanak mutatni valamit eredményként, egy-két év alatt lezárják az eljárást a hatóságok.