Archívum

Az adás vendége Topolánszky Ákos, a Református Egyház lelkésze, szociológus és kábítószerügyi szakértő volt.

Az adás vendége Kocsis András Sándor, aki nagyszerű szobrász, kiváló festő ugyanakkor sikeres könyvszerkesztő, kiadó, világutazó, kulturális közéleti személyiség, remek üzletember.

Az adás vendége Király Júlia közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, habilitált egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi alelnöke volt.

Téma: Madagaszkár-projekt avagy a sziget, mint a zsidók deportálásának helyszíne.

Vendég:

Dr. Kiss Ádámn, az ELTE TTK egykori dékánja

Téma: Nyolcvan éve, 1942-ben indult el Poprádról az első olyan szerelvény Auschwitzba, amelyiken csak nők és lányok voltak.

Vendég:

Pető Andrea történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Central European University professzora

Téma: Yuval Noah Harari 

Vendégek:

Horányi Gábor fizika tanár, a Lauder Javne Iskola főigazgatója 

Balázs Gábor eszmetörténész, filozófus, az OR-ZSE általános rektorhelyettese

Kéri László politológus, szociológus, tanár volt az adás vendége.

Téma: Hazabeszélünk

Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész volt az adás vendége.

Ismeretterjesztő műsor, de nincsenek tabu témák...

Ismeretterjesztő műsor, de nincsenek tabu témák...

Bácskai Júlia pszichológus azt írja önmagáról, ő szabadszóműves. "Beszélgetek, és ettől jobban lesz, aki figyel rám. Figyelek én is, szemlélődöm, tanulok. A párterápiában 'magyar-magyar tolmács' vagyok: ők nem értik egymást, én mindkettőjüket értem." Kezdésnek arról kérdeztük, őszinték vagyunk-e a szerelemben? Aztán azzal folytattuk, hogy miért nem.

A 2022. január 03- adás ismétlése.

Vendégünk Erdős Eszter református lelkész volt, aki drogos fiatalokkal foglalkozik, a „Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió” drogterápiás otthon vezetője. Ő maga is kallódó fiatal volt, most már évtizedek óta a "fronton" dolgozik. Mit csinálnak? Hogyan? Milyen eredménnyel? És milyennek látszik „belülről” a tinédzserek alkoholizmussal és droggal kapcsolatos helyzete? 

Ismeretterjesztő műsor, de nincsenek tabu témák...

A gyerek szerepe az oktatásban alapvetően megváltozott, miközben maga az oktatási rendszer gyakorlatilag nem változott. A különbség feszültséget okoz, és a tanárok nem tudják kezelni ezt a feszültséget. Mi a helyzet, mi a probléma, mi a teendő? Vendég Federmayer Katalin, a Madách Gimnázium pedagógusa.

Az egyik legismertebb, szinte emblematikusnak számító pedagógus a „Zöld béka tanár úr”, Leiner Károly. Nemrég egy elkeseredett posztot tett közzé a Facebookon, arról, hogy elhagyja a pályát és talán az országot is. Miért? Vendégünk Leiner Károly volt.

Európa véres kelet-európai övezetének múltjáról beszélgettünk. A történet talán azzal kezdődött, hogy a sztálini kolhozosítás jegyében sikerült egy mesterséges éhínséget generálni többek közt a kontinens legjobb termőföldjén, az ún. zsernozjomon is, tehát Ukrajnában. Aztán folytatódott a kulákok elvitelével a gulágra, ahol a többségük elpusztult, majd megérkeztek a németek, akik a zsidókat gyilkolták, majd jöttek a magyar megszálló csapatok, amelyek élelmezését a helyi lakosság sarcolásával képzelte el a magyar hadvezetés, aztán visszatértek a felszabadító szovjet csapatok, akik megbüntették a kollaboránsokat. Tekintettel arra, hogy az ukránok tömegesen kollaboráltak, ez is rengeteg embert érintett. És a végén némi lakosságcserét is végrehajtottak, nemcsak a lengyeleket telepítették ki, hanem az észtek egy részét is, illetve mindenkit, akiben nem bíztak. A záróakkord a csecsen-ingus nép, itt 4 millió embert vitetett el hazájából Sztálin. (Bár ők nem tartoznak ehhez a kelet-európai földrajzi övezethez.) A különböző akciók közül kiemelkedik a náci Németországé, mert a többi intézkedés csak mellékesen, következményében okozott genocídiumiot, de a németek célzottan pont erre törekedtek.

Mi történt pontosan, és mindez mennyire terheli meg a régió népeinek tudatát? Hogyan lehet orvosolni? A különböző jogcímeken végrehajtott terület ide-oda csatolgatások hoztak-e, hozhatnak-e megoldást? Vendég Karsai László professzor.

Ismeretterjesztő műsor, de nincsenek tabu témák...

Február 14-e mint Valentin (Bálint)-nap kezdi magát össznépi ünneppé kinőni, a műsorvezet. szerkesztő Szunyogh Szabolcs két szimpatikus Bálintot ismer közelebbről, az egyik az unokája, de ő még csak negyedikes, a másik Magyar Bálint, úgyhogy őt hívta meg. Semmi maffiaállam, Orbán Viktor miniszterelnök és más illetlenségek, hanem személyiségrajz: családtörténet, az Árpád-házi ős, Szemere de genere Huba, az Inyesmester nagybácsi, a Vígszínház, a gyerekkora falun, stb. Életpálya, miért lett politikus, miképp látja a világot? A téma tehát egy Bálint, aki azok közül való, akiknek majdnem sikerült rendberakni Magyarországot.

Nagyon sokat beszélünk arról, hogy milyen is volt a magyar vidéki zsidóság, a műsor vezetője, Szunyogh Szabolcs is írt a Magyar Menóra című könyvében hosszú fejezeteket erről, de hogy számszerűleg, pontosan mekkora és milyen szerkezetű volt, azt ma talán csak egyetlen személy tudja, Cseh Viktor, aki tíz évi munkával összeállított egy regisztert. Ebben a legkisebb falu is szerepel, ahol név és foglalkozás szerint, amennyire csak lehet mindenkit felsorol. Ez az adatbázis tudományosan felhasználható emlékőrzés. Vele beszélgettünk.

1945. január 27-én gyilkolták meg Balfon Szerb Antal  írót, irodalomtörténészt. Róla is beszélgettünk Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésszel, színházigazgatóval, rendezővel.

579 év nem számít túl kerek évfordulónak, de hát pont ekkor, február 23-án született Mátyás király, akinek csontjaival olyan sokat foglalkozik Kásler miniszterünk. Valójában ki volt ő? Az utókor csinált belőle nagy uralkodót („nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”)? Jól lerabolta az országot, ez volt az egyik oka annak, hogy csak úgy lenyelt bennünket a török birodalom? A köznép emelte trónra, aztán jól kiszúrt a köznéppel, igaz viszont, hogy új arisztokráciát alkotott, mai szóval oligarchákat, akik rendesen elárulták. És hogy halt meg: megölték? Kik? A sajátjai? Vagy Európa unta meg, hogy mindenbe bele akart okoskodni? Vendég Bárány Attila történész.

Beregszász lakosságának több mint 30 százaléka volt zsidó, a holokauszt során gyakorlatilag mindenkit megöltek, csak egy egészen kis létszámú csoport tért haza. Beregszász legnagyobb, legmagasabb épülete volt a zsinagóga, ma is ott áll (romosan, betonnal körülkerítve) a város közepén, a lakók azt se tudják, micsoda. Egy pesti orvos, aki Beregszászban nőtt fel, évtizedes munkával összegyűjtötte az emlékeket és kiadta „Egyszer volt beregszászi zsidó polgárok” címmel. Nehéz higgadtan végigolvasni. Vendégünk dr. Goldberger Tamás volt.

Bibó István nevéről az embernek általában két dolog jut az eszébe, az egyik a nevezetes tanulmánya az "A zsidókérdés Magyarországon 1944 után", a másik pedig, hogy 1956. november 4-én reggel, miközben a szovjet katonák ide-oda mászkálnak körülötte, ő a Nagy Imre kormány államminisztereként magányosan üldögél a Parlament épületében és kiáltványát gépeli arról, hogy a közüzemi dolgozók ne vegyenek részt az általános sztrájkban (amit viszont senki nem hirdetett meg és nem is lett). Bibó művei nagyon egyértelműen perelnek hazánk mai irányával, a totális állam felé való meneteléssel, mert ő a keresztény erőszakmentességtől eljutott a nyugati demokráciák igenléséig. Ez a reformátusok főideológusától, sőt Horthy papjának a vejétől (Ravasz László volt az apósa) jelentős teljesítmény, és talán aktuálisabb is (reméljük), mint az a másik két dolog, amiről közismert. Vendégünk Csepregi András evangélikus lelkész, teológus, Bibó-szakértő.

Vendégünk Erdős Eszter református lelkész volt, aki drogos fiatalokkal foglalkozik, a „Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió” drogterápiás otthon vezetője. Ő maga is kallódó fiatal volt, most már évtizedek óta a "fronton" dolgozik. Mit csinálnak? Hogyan? Milyen eredménnyel? És milyennek látszik „belülről” a tinédzserek alkoholizmussal és droggal kapcsolatos helyzete? 

A pécsi zsidóság volt a műsor témája, vendége pedig Hábel János, aki alapos kutatásokat folytatott a baranyai városban, amelynek eredményeit egy blogon és egy Facebook-oldalon is közzétette.

Akinek fáj a feje, nagy valószínűséggel Kalmopyrint vesz be. Akinek fáj a torka, az is Kalmopyrint vesz. Akinek hőemelkedése van, az is. Erre a műsorra 20-án került sor, nem teljesen pontos az időzítés, mert december 30-án lőtték a Dunába a Kalmopyrin feltalálóját, minden idők legjelentősebb magyar gyógyszerészét, Richter Gedeont. Az adás vendége Berényi Anna volt, Richter Gedeon regényes életrajzának szerzője.

Az adás vendége Oberlander Baruch rabbi volt.

Megy két ember a sivatagban, de csak egy kulacs vizük van. A keresztény gondolkodás szerint testvériesen meg kell felezniük, aztán a többit Istenre bízni. A Talmud szerint viszont az innivaló csak egyiküket illeti meg, mert így egy embernek mégis lesz esélye a megmenekülésre, különben mindketten elpusztulnak.

A Talmud nem hozzáférhető magyarul, csak kétes színvonalú válogatások vannak. Oberlander Baruch rabbi óriási munkával két kötetet már lefordított. Mit tanulhatunk ma egy későókori jogi és etikai gyűjteményből?

Charles De Gaulle néhai francia elnök szerint azért kell egy erős, a nép által választott köztársasági elnök, mert a parlamentben „a pártok marakodásának áldozatául esik a közjó”. Pillanatnyilag örömmel láthatjuk, hogy a közjó teljesen önjáróan áldozatul esett, pedig nincs is elnökünk, nekünk csak egy tudományos tekintetű horgászra futotta. Vendég: Tóth Zoltán választási szakértő.

Az adás vendége Komáromi Zoltán háziorvos, a Demokratikus Koalíció ( DK ) egészségpolitikusa volt, akivel az alábbi téműkról beszélgettünk:

Miközben tombol körülöttünk a Covid-járvány, szinte észre sem vesszük, hogy szenzációs felfedezések sora születik az orvostudományban.

Az egyetlen, ami talán elérte a közönség ingerküszöbét az az, hogy úgy néz ki Karikó Katalin egy lépésnyire van (vagy már annyira sincs) a rák gyógyszerének feltalálásától. Talán kevésbé fontos, de az Alzheimer-kór kezelésében is megtörtént áttörés (ha igaz), megvan az a szer, ami lebontja azokat a plakkokat, amelyek a memóriazavart okozzák.

Végül: világszerte számos helyen kísérleteznek egy olyan egészségügyi rendszer kifejlesztésével, ami önmagában gyógyít, pusztán azzal, hogy kedvesen, udvariasan, megnyugtatóan működik. Ki lehetne alakítani olyan szisztémát, amelyben beteg és orvos jól érzi magát? Mi igaz mindebből? És melyek a magyarországi konkrét lehetőségek? Mit kellene tenni azért, hogy a külföldi kutatási eredmények gyorsan megjelenjenek nálunk is? Milyen mértékben lehet beépíteni a verseny-komponenst az egészségügybe? A COVID-ot egyszer csak legyőzzük: milyen gyógyászati modernizáció lehetne nálunk a reális cél?

Egyszer volt, hol nem volt egy bajor leányka, aki jól lecsapta nővére kezéről annak vőlegényét és ílymódon osztrák császárné lett, aztán ripsz-ropsz szült három gyereket, miközben még maga is növésben volt. Talán belőle lett az első celeb a világon. Mit tudott Sissy, ami miatt még ma is filmeket, színdarabokat regényeket írnak róla és el is adják borzasztó nagy példányszámban? Rémes nő volt, hiú, önző, aki a gyerekeivel nem törődött vagy ártatlan virágszál, a magyarok szent nemtője? Verseket is írt. Rosszakat? Jókat? Vendég Gerő András történész, a Habsburg Történeti Intézet iogazgatója.

Nem tartoztak a Függetlenségi Háború titkosított aktái közé, mégis csak nemrégen váltak kutathatóvá Izraelben az ún. kápóperek dokumentumai. A gettórendőrség és a Zsidó Tanácsok tagjaira, valamint a kápókra vonakozó megítélés a táborok felszabadulásától az ötvenes évek közepéig alapvetően megváltozott, 180 fokot fordult. A kezdeti lincselésektől a "mindenki áldozat volt" álláspontjáig hosszú utat járt be a közvélemény. Miért és hogyan? Vendég Jakab Attila, a Holokauszt Múzeum munkatársa.

Az antiszemiták egyik legismertebb sztereotípiája, hogy a zsidók kommunisták, a kommunisták zsidók és egyik minőségükben sem tartoznak a magyar nemzethez, sőt kifejezetten a haza ellenségeinek tekinthetők. Kovács András szociológus professzor több tanulmányában foglalkozott a magyarországi zsidóság háború utáni sorsával, ideértve a pogromokat, a hitközségek függetlensége elleni támadásokat, a cionista mozgalmak fölszámolását, illetve az ÁVÓ szerepét. Előfordult, hogy az ÁVÓ-n találkozott két volt cionista embermentő, az egyik kihallgatóként, a másik fogolyként. Szántó T. Gábor író úgy gondolja, ezt a problémakört csak regényben lehet feldolgozni, tőle azt kérdezném meg, miért csak fikciós irodalomban? Kovács professzortól pedig arra szeretnék választ kapni, a „magyarzsidó-identitásra” a végső csapást mérte-e az ötvenes évek politikája, vagy érvényes ez a fogalom még?