Új szelek - Szénási Sándor jegyzete

Az a kívánatos közszolgálat, amire az erről folyó vitákban sokan, és joggal igényt tartanak, hosszasan sosem kapott bizonyítási lehetőséget. Ha csak a Magyar Rádiónál maradunk, a háború utáni koalíciós években a pártok gyakorlatilag felosztották egymást között, a hírszolgáltatást és több kulcspozíciót a kommunisták szerezték meg szovjet nyomásra. Ez jelentett némi sokszínűséget, főleg 1949-hez, a kommunista hatalomátvételhez képest, de függetlenséget semmiképpen sem. Aztán jött a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal” rákosista korszaka, amit szívfájdítóan rövid időre szakított meg a Szabad Kossuth Rádió ideje 1956 október 30-a és november 4-e között. 

Hogy az élet sosem volt egyszerű, azt az akkori helyzet is bizonyította: az SZKR-t a sztálinizmusból kitért, Nagy Imréhez húzó újságírók, és azok csinálták, akiket az előbbiek „ reakciósokként” eltávolíttattak a Bródy Sándor utcából, de a forradalomban visszatértek. Nem tudni, milyen volt egymás szemébe nézni, de a közös ellenség együttműködést parancsolt. Adalék több, mai vitához.

A szovjet bevonulás után mind a két csoportot ugyanaz a sors érte: internálás, a szakmából való kitiltás, börtön. Molnár Aurél stúdióvezető segédmunkás lett. Gömöri György később híres, és foglalkoztatott külpolitikai elemző volt a Magyarország című hetilapnál, de a Rádióba csak 1989 után tehette be a lábát.

Aztán, az ólommal írott évek után a Magyar Rádió a korszakhoz képest liberális és reformista műhely lett, nem véletlen, hogy az első rendszerváltás idején a Magyar Közvéleménykutató Intézet mérése szerint az MR lett a leghitelesebb intézmény, megelőzve az egyházakat, a pártokat, a politikusokat. A bizalmi indexen a sajtó a százas skálán 69 ponttal teljesített. 

Csak hát ehhez  egy hatalmi vákuum kellett. A régi rendszer már nem volt képes uralni a médiát, az új parlamentet még nem választották meg, de a médiatörvény még ezután is éveket késett, a sajtó, a tévé, a rádió fölött nem lengett be a hatalom, a maga ura volt. Illetve legyünk pontosak: a pártoknak természetesen voltak híveik a médiában, és őket a politikusok próbálták is használni, ami belső, mondhatni proxi harcokat hozott, és azt, hogy az első szabadon megválasztott kormány ügyvezető elnök embere 1994 március 4-én 129 rádióst elbocsájtott, és az MDF megszállta az intézményt.

 A párt rövid idő múlva elbukta a választást, az embereket visszavették, és a politikai felekezeti harcok áttevődtek a pártok megbízottaiból álló kuratóriumokra. A paritásos képviselet mellett megjelentek a civilek, valósak, és valótlanok, hogy az utóbbiak aztán nem kevés bajt csináljanak. De a lényeg: a politika visszatért, és nem a bölcs kompromisszumok jegyében. Ha ezek léteztek volna, függetlenségről akkor sem beszélhetnénk, de nem léteztek. A kormányok hol adtak pénzt a működésre, hol késlekedtek fizetni: a televíziónak dolgozó külsősök többször hónapokig nem jutottak a pénzükhöz. Nem éppen  a szakmai éthoszt, önérzetet, önbecsülést megalapozó helyzet.

Tegyük fel, hogy most másképpen lesz. Legyen így. Hogy erre a mostani tervek nyújtanak-e biztos garanciákat, afelől vannak kételyeim. Nem is csak azért, mert a politika és a szakma a nem túl biztató 6: 3-as arányban áll a startvonalra, hanem mert az a független szellem, ami 1956-ban és a nyolcvanas évek végén átjárta az akkor egyetlen rádiót, eltűnt a közmédiából. Ez a szellem nem fogalmazható bele egy törvénybe, és nem születik meg parancsszóra. Igen, a demokratikus jogrend alapjai az autonóm intézmények, de ezek valóságos működéséhez emberek is kellenek. Az utóbbi 16 évben pedig ezeknek az intézményeknek a működtetői túl sokszor bizonyultak árulóknak.

Olyan emberek kellenek, akik hisznek abban, amit képviselnek, és akik nem engednek a jogállami értékekből.

Nem látom őket. De lehet, hogy ez az én hibám, és közelednek már. 

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors júlis 8-ai adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)