Trump szőnyeg szélére állítja Európát

A cikk felidézi, hogy Donald Trump amerikai elnök már korábban azzal fenyegetőzött, Washington kiléphet az atlanti szövetségből, mert az európaiak potyautasként élvezik az amerikai katonai kiadások árán szavatolt biztonságot, aztán megfenyegette Dániát, mert az nem volt hajlandó lemondani Grönlandról, most pedig azért haragszik, mert nem kapott támogatást a szövetségesektől az Irán elleni háborújához. Trump az ankarai NATO-csúcs elé időzítve azt írta saját közösségimédia-felületén, hogy a szövetség nem a kölcsönösségen alapul, és nevetséges dolog elvárni az Egyesült Államoktól, hogy tovább folytassa ezt az egyoldalú viszonyt a NATO-val.

A tavaly júniusi hágai csúcstalálkozón az atlanti szövetség tagállamainak a vezetői abban állapodtak meg, hogy 2035-ig a bruttó hazai termék (a GDP) 3,5 százalékára emelik a tisztán védelmi jellegű kiadások értékét, ezen felül pedig további másfél százalékot szánnak a biztonsággal, illetve védelemmel szintén kapcsolatba hozható, ugyanakkor polgári rendeltetésűnek is tekinthető, például kibernetikai védelmi illetve infrastrukturális beruházások volumenét.

A Trump-adminisztráció viszont a jelek szerint eltökélt abban, hogy jelentősen csökkenti európai katonai jelenlétét – írja az EUObserver, és tisztségviselők közléseire hivatkozva azt hangsúlyozza, hogy az ankarai csúcson már nem is a tehermegosztásról, hanem kimondottan a terhek átvállalásáról lesz szó. Az EU a maga részéről gyorsan és radikálisan igyekszik növelni védelmi iparának a termelését, és ezt egy 800 milliárd eurós programmal kívánja elősegíteni. 

 

A másik vezető brüsszeli portál, az EurActiv ismerteti a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet, a SIPRI adatait, amelyek arról tanúskodnak, hogy a NATO-tag európai országok védelmi célú kiadásai tavaly gyorsabban nőttek, mint 1953 óta bármikor. Az emelkedő trend alól kivételt képező két legfontosabb lemaradó ország, amelyeket Trump gyakran kipécéz, Németország és Spanyolország. Mark Rutte NATO-főtitkár már hetek óta hangsúlyozza, hogy az európai szövetségesek és Kanada védelmi büdzséje tavaly 121 és fél milliárd euróval haladta meg az előző évit. Egy vezető nyugati tisztségviselő szerint ezzel a tempóval nagyjából elérhető lesz 2035-re a kitűzött 3 és fél plusz másfél, vagyis összesen öt százalék. Diplomaták ugyanakkor óvatosságra intenek: nem tudni még, milyen hangulatban lesz éppen Ankarában Donald Trump.

A csúcstalálkozó másik várható nagy témája Ukrajna, és a török fővárosba érkezik Volodimir Zelenszkij is. Diplomaták szerint Kijev pozíciója ma erősebb, mint egy évvel ezelőtt, mert az ukránok már mélyen orosz területen is növekvő mértékben képesek csapást mérni az orosz erőkre. 

 

Visszatérve egyébként Trumpra, a Foreign Policy című amerikai külpolitikai magazin online változata terjedelmes írásban elemzi az amerikai elnök és az olasz miniszterelnök viszonyának az utóbbi időben tapasztalt erőteljes lehűlését. Annak ellenére, hogy mindkét politikus erősen konzervatív nézeteket vall számos kérdésben, és ennek folytán egy ideig elég jól megértették egymást, Giorgia Meloni áprilisban nyilvánosan bírálta Trumpot, mert az elnök előzőleg kritizálta a pápát, aki a közel-keleti háborúskodás ellen emelte fel a szavát. Trump megütközött Meloni álláspontján, és erről nyilatkozott is az olasz Corriere della Serának. Kettőjük viszálya aztán júniusban tovább mélyült: Trump azt mondta egy olasz újságírónak: Meloni könyörgött neki, hogy készüljön róluk közös fotó a franciaországi G7-es csúcstalálkozón. „Sem Itália, sem én soha nem könyörgünk” – reagált Meloni. 

Javier Carbonell, az Európai Politikai Központ elnevezésű brüsszeli think tank elemzője szerint Trump elidegenítette magától az európai jobboldaliakat, amikor önérzetükbe gázolt a kereskedelmi kérdésekben és Grönlanddal kapcsolatban mutatott erőszakosságával. „Ez a probléma Trumppal: az, hogy Amerika az első, azt jelenti, hogy te csak a második vagy” – fogalmazott Carbonell, aki szerint arra lehet számítani, hogy Meloni közeledni fog Brüsszelhez. 

 

Több német lap ismerteti a magyarországi alkotmánymódosítási terveket, kiemelve azt, hogy a javaslatok közt Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítása mellett szerepel a képviselői mandátumok 12 évre korlátozása is. Ez – ellentétben a miniszterelnöki megbízás 8 évre való maximálásával – nem szerepelt a Tisza Párt választási kampányígéretei között, hangsúlyozzák a német beszámolók, amelyekhez mind a Tagesspiegel napilap, mind a Der Spiegel hetilap, mind pedig a Die Zeit magazin a dpa nemzeti hírügynökséget használta forrásként. Ez utóbbi tényt csupán ahhoz a magyarországi vitához adalékként említem, amely arról folyik, lehet-e haszna a közmédiának.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)