Egy kis Szibéria - Szénási Sándor jegyzete
20/06/2026 15:14
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Ott van persze az is, hogy ekkora arcvesztés után muszáj pókerfizimiskát keríteni valahonnan, erőt kamuzni ott, ahol csak gyengeség van, és azt sugallni, hogy az ő Szibériája, száműzetése átmeneti. O.V. úgy érzi magát, mint akinek feltörték és feldúlták, szétrabolták a tulajdon lakását, és most kénytelen egy méltatlan helyen meghúzni magát, amíg a kéglit felújítják és újraszentelik. A betörővel majd később számol.
Ez egy pillanatkép.
Amilyen feszültnek, sőt időnként fejvesztettnek tűnt Orbán a kampány idején, olyan kisimultnak és magabiztosnak mutatkozik a vereség után. Brüsszelben például, ahol a Der Spiegel beszámolója szerint még mindig úgy beszélt, mintha gyakorló miniszterelnök volna.
Tizenhat év után persze nehéz átszokni, hogy nem vagy kormányfő, nem hoztál össze egy aránytalan választási törvénnyel kétharmadot, mert a támogatottságod 20% alatt van, és a Publicus Intézet felmérése szerint a válaszadók több, mint 70%-a kizárja a visszatérésedet a hatalomba. De ott van persze az is, hogy ekkora arcvesztés után muszáj pókerfizimiskát keríteni valahonnan, erőt kamuzni ott, ahol csak gyengeség van, és azt sugallni, hogy az ő Szibériája, száműzetése átmeneti. O.V. úgy érzi magát, mint akinek feltörték és feldúlták, szétrabolták a tulajdon lakását, és most kénytelen egy méltatlan helyen meghúzni magát, amíg a kéglit felújítják és újraszentelik. A betörővel majd később számol.
O.V. egy politikai ragadozó, aki soha nem engedi el a zsákmányt, a kellemetlenül megváltozott környezet, a sebesülései, néhány társa szétszéledése csak másodlagosan foglalkoztatja, csupán taktikai változóként kezel mindent, őt igazából csupán a zsákmány, és az érte folytatott harc dicsősége érdekli. Bár aggodalmai lehetnek, de nem hisz abban sem, hogy neki komoly bántódása eshet. A hatalma még áll, közjogi méltóságokban, mérhetetlen vagyonban és oligarcha halmazokban. Abban is bízik, hogy a Tisza-kormány hibái, és az általa, O.V. által 16 év alatt előállított helyzetek, konfliktusok, bűnök gyors megoldhatatlansága miatt hozzá is eltalál majd a népi nosztalgia, mint Kádár iránt anno.
Nem mintha érdekelné a nép, az érzelmei, a dühei, és egyéb, politikailag csak válsághelyzetekben értelmezhető hangulatai, amelyeket megvet, akárcsak az értelmiségi idealizmust, mert ő azt tanulta be, hogy minden megvehető, minden csak ár kérdése, és aminek piaci ára van, annak stabil értéke nincs, az csak egy fel-le jojózó örök változó.
Ennélfogva a saját választói bizalmát, szeretetét, hódolatát is pusztán mandátumképző matériaként kezelte, a körülötte levő embereket haszonkulcs alapján mérte, egyre inkább hasznos idiótaként. Hogy biztos legyen bennük, a vége felé már valóban egyre szerényebb bútorzatú agyakat használt. 2010-ben még Martonyi János volt a külügyminisztere, 2014 és 2026 között már Szijjártó. És mellette már Menczer Tamás, Orbán Balázs, Németh Szilárd, Kósa Lajos, Szentkirályi Alexandra jelentette a belső kört.
Nem mintha ezek közül minimum hárman nem lettek volna jelen 2010-ben is.
A brüsszeli jelenésre visszatérve azért a beszámolók egy része inkább úgy véli, hogy egy valaha befolyásos uniós politikus megroppanását látták az újságírók, aki az általa patriótának nevezett szélsőjobb elkerülhetetlen hatalomátvételéről szónokol, és azt sugallja, ennek ő is részese lesz. Csakhogy a szobor, amit önmagáról faragott ki, mára úgy porlik, mintha gipszből lenne. A pillanatkép hamis. A szobrot és a szoborkertet szétverik, mert az új hatalom tudja, ha ezt nem teszi meg, az élete kerül veszélybe.
Orbán van még, de már nincs.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2026. június 20-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldala (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
