Bolgár György: Forradalom
1/01/2020 10:10
| Szerző: Bolgár György/Klubrádió
Ünnepekre forradalmat?
Bolgár György egy versét küldi a Klubrádió közönségének 2020-ra.
Bolgár György: FORRADALOM
A forradalmat csak szavakban várom.
Ha reggel fölkelek, régi világom
köszön rám: emberek, görnyedve hétrét,
cipelik magukkal az élet mérgét,
tudják, hogy nincs remény, bekalkulálják
ezt is, mint annyi mást, stroke, szívroham, rák,
vége lesz mindenhogy, addig azonban
elpihenhetek még óvó karodban.
Bár a világot meg kell változtatni,
s a Windowshoz elég volt egy ócska sufni,
ablakokat nyitsz titkokra, jövőre,
s egy világháló pókja így beszőne,
infó-forradalom, hogyne, mi volna
más, de lám, visszavisz a régi útra,
ugyanazok jönnek; rablók, burzsoák.
Többiek, figyeljetek rám, balra át!
Nem tűrünk tovább, győzzön az igazság!
Azt akarják, hogy mások ne vitassák
a világ rendjét a rendetlenségben,
nehogy valaki az úr körmére nézzen.
„E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van”,
mondják fejedelmek, elnökök sorban.
Elég volt, vége, ha kell, erőszakkal
söpörjük el őket, más nem vigasztal.
De
De
De
Az égő utcát semmim se kívánja,
a friss sírokon a vádlók virágja,
romok, vérfoltok, áldozat, szenvedés,
a lélek felfeslik, a seb gennyed, és
kezd gyűlni a harag, célt téveszt a nyáj,
a vezérürünek már ez se fáj,
visszarendeződünk: így szokott lenni,
forradalok szólnak, majd csönd lesz, semmi.
Szó, mi szó, mondhatnám, elbukik minden,
a forradalmárokkal egyetemben,
békeévek múlnak, háború fogan,
tragédia készül, új, végső roham,
nem revolúció, evolúció
szerves fejlődés; az egyszeregy a jó.
Bár egyről kettőre nem jutunk soha,
mert egyszer egy csak egy: és oda Buda.