''Az, hogy egy olyan kiváló szerző, mint Erdős Virág arra kényszerült, hogy biciklis futárként éljen meg, annak azért vannak felelősei''

Erdős Virág szerint az elmúlt tizenhat évben nemcsak a politikai rendszer alakította át gyökeresen a magyar irodalmi életet, hanem az alkotók is elmulasztották azokat a közös lépéseket, amelyekkel hatékonyabban ellenállhattak volna. A költő az Elszámolás című műsorban arról beszélt: az ösztöndíjrendszer átpolitizálása, a folyóiratok ellehetetlenülése és az öncenzúra is hozzájárult ahhoz, hogy az irodalmi közeg meggyengüljön.

Erdős Virág azt mondta, a NER éveit nemcsak a politikai beavatkozások, hanem több, egymással párhuzamos válság is meghatározta. Szerinte az irodalomnak egyszerre kellett alkalmazkodnia a megváltozott piachoz, az internet térnyeréséhez és a kulturális intézményrendszer átalakulásához. Úgy vélte, a legfontosabb kérdés ma már nem csupán az, milyen károkat okozott a korábbi rendszer, hanem az is, hogy az irodalmi szereplők miben hibáztak. „Azt érdemes átgondolnunk, hogy mi az, amit a NER-rel szemben mi nem jól csináltunk, vagy nem segítettük igazán egymást ebben a kríziskorszakban.”

A költő szerint az írói pálya egyik legfontosabb támaszát jelentő ösztöndíjrendszer is alapvetően megváltozott. Míg korábban természetesnek tartotta, hogy szakmai szempontok alapján születnek döntések, később a politikai elvárások  is megjelentek a kuratóriumok összetételében. Felidézte, hogy a Szépírók Társasága tiltakozásul nem delegált tagokat az átalakított kuratóriumokba, de úgy látja, ez önmagában kevés volt.

„Tovább lehetett volna lépni, és azt lehetett volna mondani, hogy ha nem változik, akkor mi nem pályázunk egy olyan szervezethez támogatásért, amelyik csak bizonyos feltételekekel ad nekünk pénzt.”

 

Erdős Virág szerint a kulturális élet egyik legnagyobb dilemmája az volt, hogy az alkotók elfogadják-e az állami forrásokat egy szerintük igazságtalan rendszerben. Úgy véli, a nyilvános visszalépéseknek komoly erkölcsi súlya lehetett volna. „Ezeknek a visszalépéseknek akkor lett volna ereje, ha demonstratív módon történnek.”

A költő szerint az elmúlt években az alkotók egy része fokozatosan visszahúzódott a nyilvánosságból: „öncenzúrát gyakoroltak”. Úgy fogalmazott, sok szerző már interjúkat vagy publikációkat sem vállalt bizonyos fórumokon, mert attól tartott, hogy ezzel másoknak ártana. Erdős Virág szerint azonban az elmúlt években biztató kezdeményezések is elindultak. Példaként említette az önkormányzati irodalmi ösztöndíjakat, a független sajtó kulturális rovatait, valamint egy új irodalmi szakszervezet létrejöttét. „Ez egy igazán proaktív és igazán reménykeltő válasz mindarra, amit itt elszenvedtünk ez alatt a 16 év alatt” - fogalmazott.

A beszélgetésben az is szóba került, hogy a könyvkiadók fontos szerepet töltenek be, ugyanakkor nem tudják pótolni azokat a szakmai műhelyeket és mentorokat, amelyek korábban segítették a szerzők pályáját.

Nyáry Krisztián: A NER nem tudta megmondani, mit olvassanak az emberek

Bár az elmúlt tizenhat évben számos politikai beavatkozás érte a könyvpiacot és az irodalmi életet, a kormányzat végül nem tudta átvenni az irányítást a magyar olvasási kultúra fölött – ezt már Nyáry Krisztián mondta Váradi Júliának. Az író, irodalomtörténész és könyvkiadó szerint a tankönyvpiac államosítása, a fóliázási törvény és az ösztöndíjrendszer átpolitizálása komoly károkat okozott, de az olvasók végül nem hagyták, hogy politikai alapon mondják meg nekik, mit érdemes olvasni. „A jó hír az, hogy voltak szándékok, de a NER-nek nem sikerült a teljes irodalmi szcénát átvennie. Nem sikerült megmondani, hogy mi a jó irodalom, és mit kell olvasni” – fogalmazott.

Nyáry szerint a kulturális területek közül éppen a könyvkiadás őrizte meg leginkább a függetlenségét, mert alapvetően versenypiaci alapon működik. Úgy vélte azonban, hogy az állam nem fejlesztette, hanem több ponton visszavetette a szektort. A legfontosabb fordulópontnak a tankönyvpiac államosítását nevezte. Úgy látja, ezzel megszűnt az addig sokszínű tankönyvkínálat, és az állam döntötte el, milyen könyvekből tanítsanak az iskolákban. „Nem az iskolákra, nem a pedagógusokra bízták, hogy milyen tankönyvekből dolgozzanak, hanem eldöntötték helyettük” – mondta. A könyvkiadó szerint ezzel együtt fokozatosan visszaszorultak a kortárs írók is az iskolákból. Nagyon kevés kiválasztott író kapott lehetőséget arra, hogy az iskolában találkozhasson a diákokkal, a főszabály nem ez volt. 

Nyáry Krisztián külön kitért a gyermekvédelmi törvény nyomán bevezetett fóliázási szabályokra, amelyeket rendkívül károsnak nevezett: „az első szótól az utolsóig hazugságra épült”. Szerinte a szabályozás öncenzúrára ösztönözte a könyvesboltokat és a kiadókat, miközben félrevezető politikai kommunikáció folyt. Példaként említette, hogy több könyvkereskedőt is jelentős bírságokkal sújtottak olyan gyerekkönyvek miatt, amelyekben az egyik szereplőnek két anyukája vagy két apukája volt.  „Miközben a pedofíliával takaróztak, ez a szó nem is szerepel a jogszabályban” – mondta. A Líra jogi úton támadta meg a bírságokat és minden pert megnyert, magyar és nemzetközi szinten egyaránt – hangsúlyozta.

Nem ítéli el azokat sem, akik hallgattak

Nyáry reagált Erdős Virág felvetésére is, miszerint az irodalmi közeg nem mindig állt ellen kellő erővel a politikai nyomásnak. Szerinte ugyanakkor senkit sem lehet utólag elítélni azért, mert más stratégiát választott. „Nagyon bonyolult világ volt, egy író nehezen kerüli el, hogy valamilyen módon interakcióba kerüljön az állammal” – fogalmazott.

Azt is felidézte, hogy a kormánypárti médiában éveken át zajlottak olyan kampányok, amelyek egyes szerzőket próbáltak kiszorítani a kulturális életből. Erdős Virág példáját említve úgy fogalmazott: „Az, hogy egy olyan kiváló szerző, mint Erdős Virág arra kényszerül, hogy biciklis futárként éljen meg, annak azért vannak felelősei.” Nyáry érvényes válasznak tekinti azt is, ahogyan Erdős nem akarta a nevét adni ahhoz a rendszerhez, és inkább elment biciklis futárnak, de azt is megérti, aki a nyilvánosság előtt nem vállalta fel a politikai véleményét.

Méltatlannak nevezte, hogy a Szépírók Társasága hajléktalan lett: „Nemhogy székházuk nem volt - mint az Írószövetségnek - de még egy székük sem, és csak a befizetett tagdíjakból éltek". Ugyanígy felháborítónak tartotta, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, amely évről évre megrendezi a könyvhetet és a könyvfesztivált, egyetlen fillér állami forintot sem kapott idén, miközben manapság ők szervezik Magyarország legnagyobb, ingyen látogatható kulturális rendezvényét. 

Nyáry Krisztián szerint a könyvszakma – bizonyos kivételektől eltekintve – akkor is képes működni, ha az állam nem támogatja. Úgy véli, nem elsősorban a könyvkiadókat kell támogatni – leszámítva a tudományos könyvkiadást és néhány speciális területet –, hanem az olvasókat. Fontos lenne, hogy senki ne kényszerüljön anyagi okokból lemondani egy könyv megvásárlásáról. Emellett az írókat is kiszámítható ösztöndíjrendszerrel kellene segíteni, hogy két könyv között ne kopjon fel az álluk - hangoztatta. Ezen a téren az előző kormány súlyos hibákat követett el. Ő is megerősítette, a díjakat és ösztöndíjakat sokszor politikai alapon osztották. Voltak, akik valóban megérdemelték ezeket az elismeréseket, mások viszont kevésbé. "Nem létezett átlátható, normatív, számon kérhető rendszer: a támogatások odaítélése a mindenkori zászlósurak kényétől-kedvétől függött.”

 

Demeter, a kétarcú

A NER kulturális birodalmának egykori meghatározó alakítója Demeter Szilárd és a Petőfi Irodalmi Múzeum is szóba került a műsorban. Nyáry szerint a múzeum helyzete összetettebb volt annál, mint ahogy kívülről látszott. Azt mondta, Demeter Szilárd politikai ambíciói jóval túlmutattak a múzeum vezetésén, ugyanakkor a szakmai munka szerinte alapvetően megőrizte a színvonalát. „Nem láttam ott olyan kiállítást vagy olyan tevékenységet, amire vállalhatatlanul rávetült volna a politika” – fogalmazott. 

Az az állandó Petőfi-kiállítás, ami a bicentenáriumra megújult, véleménye szerint kiváló, maximálisan elismerhető, jó színvonalú rendezvény lett, amit valószínűleg Demeter Szilárd ugródeszkának tekintett. Szűk volt neki az irodalmi múzeum, később láttuk is, hogy egy teljes múzeumi konglomerátumot, a Magyar Kultúráért Alapítványt, meg a határon túli sajtófelügyeletet hozta létre. "Én a Petőfi Irodalmi Múzeumot nem tekintettem egy olyan veszedelmes helynek, ahova nem lehet bemenni" - fogalmazott Nyáry, aki hozzátette, hogy a múzeum dolgozóinak nem volt könnyű helyzetük.

A könyvpiac egészéről már jóval derűlátóbban beszélt. Úgy vélte, a magyar könyvkiadás a Covid-járványt is sikerrel vészelte át, és továbbra is erős versenypiaci szereplő maradt. „A dúláshoz képest, ami rengeteg más területen történt, a könyvpiac köszöni, jól van” – mondta. Ugyanakkor bírálta, hogy az állam egyszerre szabályozóként és piaci szereplőként is jelen volt a könyvszakmában, amit egészségtelen helyzetnek nevezett.

A beszélgetés végén már az új kulturális vezetés terveiről is beszélt. Üdvözölte Tarr Zoltán Ünnepi Könyvhéten tett  bejelentéseit, amelyek a könyvárak kötöttségének felülvizsgálatáról, a magyar irodalom külföldi támogatásáról és a pedagógusok könyvvásárlási kedvezményeiről szóltak. „Ha csak ezeket teszi ez az új kormány, akkor már bőven előrébb vagyunk” – fogalmazott.

Halmos Ádám: Állami beavatkozás, öncenzúra, monopóliumok – ezt hagyta maga után a NER a könyvszakmában

A magyar könyvpiac alapvetően képes lenne üzleti alapon működni, az elmúlt tizenhat évben azonban fokozatos állami beavatkozások torzították a versenyt – mondta az Elszámolásban Halmos Ádám, az Open Books alapítója. Szerinte a legnagyobb problémát nem az jelenti, hogy vannak nagy piaci szereplők, hanem az, hogy a könyvkiadás és a könyvkereskedelem összefonódása, valamint az állami befolyás egészségtelen piaci helyzetet teremtett.

Halmos Ádám szerint a könyvszakma különleges helyet foglal el a kulturális ágazatok között, mert – a színházzal, a filmmel vagy a komolyzenével ellentétben – alapvetően képes lenne állami támogatás nélkül, üzleti alapon megélni. Ezért tartja súlyos hibának, hogy az elmúlt másfél évtizedben az állam egyre mélyebben avatkozott be a piac működésébe.

A Libri körül alakult ki a legnagyobb torzulás

A kiadóvezető szerint a verseny már akkor torzulni kezdett, amikor a Gazdasági Versenyhivatal nem lépett fel kellő határozottsággal a piaci koncentráció ellen. Úgy látja, önmagában nem probléma, ha létrejön egy nagy könyvkereskedő, a gondot az okozza, hogy ugyanaz a szereplő egyszerre könyvkereskedő, könyvkiadó, az online piacon is meghatározó, valamint más szereplőkben is tulajdonrésszel rendelkezik. Halmos Ádám, aki korábban maga is a Libri könyvkiadói csoportját vezette, azt mondta: mindig azt képviselte, hogy a könyvkiadást és a könyvkereskedelmet szét kell választani. Szerinte a vertikális összefonódás ellehetetleníti a tisztességes piaci versenyt, és hosszú távon a kisebb szereplők mozgásterét szűkíti.

Az Open Books vezetője úgy látja, a korábbi kormányzatnak nem volt valódi stratégiája az olvasáskultúra fejlesztésére. Bár működtek támogatási rendszerek – például az NKA vagy a Márai Program –, ezek nem alkottak egységes koncepciót. Úgy fogalmazott: inkább pénzek szétosztása zajlott, mint tudatos olvasásnépszerűsítés.

Márpedig Halmos Ádám szerint az olvasás támogatása nem pusztán kulturális ügy, hosszú távú nemzetgazdasági érdek is. Úgy véli, viszonylag szerény állami ráfordítással is jelentős eredményeket lehetne elérni, ha a támogatások célja valóban az olvasók számának növelése és az olvasási kedv erősítése lenne.

 

A könyvkiadó vezetője hangsúlyozta, hogy Magyarországon továbbra is sokféle könyv jelenik meg, ezért nem beszélne klasszikus könyvcenzúráról. Ugyanakkor súlyos problémának nevezte, hogy a Libri állami befolyás alá kerülése és az MCC tulajdonszerzése után szerinte sok szereplő inkább nem vállalt konfliktust. Úgy fogalmazott: ez a légkör hozzájárult ahhoz az öncenzúrához, amely a NER éveiben több területen is megjelent.

Halmos Ádám pozitívan értékelte az új kulturális miniszter könyvhéten elhangzott beszédét. Azt mondta, örömmel hallotta vissza azokat a gondolatokat, amelyeket az Open Books vitairata is megfogalmazott, és reméli, hogy ezek valódi intézkedésekké válnak. Szerinte a jövőben elsősorban az írók támogatására, az olvasók ösztönzésére, valamint a pedagógusok és családok könyvvásárlásának segítésére lenne szükség.

„Ma a digitalizáció és a gyors információfogyasztás az olvasás ellen dolgozik. Éppen ezért kell támogatni azokat, akik írnak, és azokat is, akik olvasnak” – fogalmazott.

A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)