A Politico patriótákról szóló írása már meg sem említi Orbán Viktor nevét
10/06/2026 05:38
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Noha a bukott miniszterelnök a jövő héten Brüsszelbe megy a pártcsalád gyűlésére. A lap egy másik figurára koncentrál.
Az uniós kérdések iránt érdeklődőknek érdemes megjegyezniük egy eddig kevéssé közismert nevet: Marieke Ehlers holland európai parlamenti képviselőnő nevét az iszlámgyűlölő Geert Wilders pártjából: a magát patriótának nevező pártcsaládban néhány napja ő a whip. Nem tudom megállni, muszáj röviden elmerengenem az angol nyelv azon képességén, mi mindent tud kifejezni egyetlen rövid szóval. A whip eredeti jelentése ostor, korbács. De whip például a felvert tojáshab is. Továbbá whipping volt az a tevékenység, amikor az úri közönség rókavadászatán a kijelölt csörtető visszaterelte a vadászkutyákat a falkába. Itt már közelebb járunk ahhoz a jelentéshez, ami most minket érdekel. A whip a pártfrakció fegyelmét biztosító képviselő. Neki kell gondoskodni arról, hogy fontos kérdésekben egységesen szavazzon a képviselőcsoport, ha úgy tetszik, korbáccsal is kikényszerítse a frakciótagokból, hogy helyesen voksoljanak. Férfias feladat? Igen, ha elfogadjuk, hogy például annak idején Margaret Thatcher volt az egyetlen férfi saját konzervatív kormányában.
Marieke Ehlersről a brüsszeli Politico közöl portré jellegű interjút, és abban azt írja: övé az egyik legfontosabb feladat az európai szélsőjobboldalon: közelebb kell vinnie a patriótákat a fősodorhoz, és a Brüsszellel szemben állók csoportját olyanná kell tennie, amely képes befolyást gyakorolni az ottani jogalkotásra. A patriótáké a harmadik legnagyobb frakció az EP-ben, és a szélsőjobb szerte a kontinensen egyre nagyobb befolyásra tesz szert. „Mi vagyunk a fő ellenzéki erő” az Európai Parlamentben – mondja Ehlers.
A portál emlékeztet arra, hogy a szélsőjobb stratégiai irányváltása a 2024-es EP-választások után következett be. Annyira megerősödtek, hogy a legnagyobb erő, a jobbközép irányzatú Néppárt már számíthat rájuk, ha saját hagyományos szövetségesei, a balközép és a liberális tábor helyett önmagától jobbra keres partnert valamilyen jogalkotáshoz. Ez vitát váltott ki két német néppárti politikus - a szélsőjobbal való összefogást ellenző Friedrich Merz kancellár és az egyes tagpártok részéről érzékelhető nyomás hatására ilyen irányba is puhatolózó Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője - között.
A Politico megállapítja, hogy a szélsőjobb érzékeli a nyitást, és olyan csoportosulások, mint a francia Nemzeti Tömörülés (amelynek az elnöke, Jordan Bardella egyben a patrióták vezetője is), továbbá Wilders holland pártja, illetve a spanyol Vox olyan stratégia mellett foglalt állást, amelyben helyet kap a kompromisszumkészség és a koalíciós hajlandóság. Ezzel a 2024-es választási nyereséget törvényalkotási befolyásra kívánják váltani.
Itt jutunk vissza Marieke Ehlershez, aki segít tudatosítani ezt a váltást, és azt a feladatot kapta, hogy a patrióták 84 tagú frakcióját megbízható szövetségessé tegye a parlamenti többség eléréséhez. Fel is sorakoztak a Néppárt mellé a migrációs joganyag szigorítása, valamint a környezetvédelmi szabályok lazítása, deregulációja ügyében. Most az van a láthatárukon, hogy csinálják vissza a robbanómotoros autók kivezetéséről szóló előírásokat.
Az együttműködés módjának a kimunkálása gondosan megtervezett stratégiát igényelt – folytatódik a Politico írása. A patróták először nem sokat kérdezősködtek a néppárti javaslatokkal kapcsolatban, hanem egyszerűen elfogadták azokat, annak jelzéseként, hogy lehet rájuk számítani. Ez mára – mondja Ehlers – teljesen megváltozott: megkérik az együttszavazás árát. Ő vezette a patrióta tárgyalócsoportot a menedékkérők deportálásának kiterjesztéséről szóló szabályozás ügyében. Mint mondja, patriótaként könnyen megindokolhatták volna, hogy elutasítják a tervezetet, hiszen az az elvi álláspontjuk, hogy a migrációs politikát nem Brüsszelnek, hanem az egyes tagállami fővárosoknak kell irányítaniuk. De felismerték, hogy számukra kedvezőbb lesz a végkimenetel, ha nyitottak az együttműködésre a jobboldali többség érdekében, mint ha teret nyitnak a baloldali elképzelések előtt.
Ehlers szerint abból a tényből, hogy a patrióták a harmadik legnagyobb erővé váltak, természetes módon következik, hogy pragmatista módon részt kívánnak venni a döntéshozatalban. Az Európai Néppárt azt állítja, hogy nincs strukturált szövetség vagy koordináció a patriótákkal, de Ehlers ezt visszautasítja, szerinte naivitás azt gondolni, hogy az emberek ezt elhiszik. Saját whip szerepkörét szélesebbnek látja, mint ami pusztán a pártfegyelem biztosítására irányul: azon dolgozik, hogy azonosítsa azokat az ügyeket, amelyekben a patrióták egyes nemzeti delegációi közös álláspontot lehetnek képesek kialakítani. Fel kell mérnie azt is, hogy hány képviselőt képesek felsorakoztatni egy javaslat mögé, azzal tudják-e biztosítani a többséget, vagyis mennyiben tudnak hozzájárulni a sikeres koalícióképzéshez.
És hogy miért beszéltem minderről ilyen hosszasan? Azért, mert Orbán Viktor a jövő héten Brüsszelbe utazik a Patrióták gyűlésére, és ebben a mintegy 1300 szó terjedelmű írásban egyszer sem említik a bukott magyar kormányfőt, a patrióta mozgalom eddigi kiemelt alakját.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.06.10., szerda 6:00
Riporter: Kárpáti János
