Polyák: A Tisza terve több garanciát tartalmaz, mint a '96-os médiatörvény

Új ablakban

2026. június 15. Reggeli gyors - Polyák Gábor, Haraszti Miklós 2026.06.15.

10:55

00:00

Polyák Gábor, médiajogász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint a konstrukció nem számít rendkívüli újításnak európai összehasonlításban.

„Az elmúlt 16 évhez képest szokatlan, de ha valaki emlékszik még az 1996-os médiatörvényre, az is hasonló logikával működött” – mondta. Újdonságnak azt nevezte, hogy a médiaszakmai szervezetek is közvetlenül delegálhatnának tagokat a testületbe.

Arra a kérdésre, hogy egyáltalán szükség van-e közmédiára, Haraszti Miklós, író, egykori EBESZ-sajtószabadság-képviselő egyértelmű választ adott: igen. Úgy fogalmazott: a közmédia olyan objektív infrastruktúrát jelenthet, amely segít megőrizni a tényekhez és a hiteles információkhoz való viszonyítást. Szerinte a közszolgálati média kulturális és társadalmi szerepe továbbra is nélkülözhetetlen, ezért nem lehet egyszerűen a piaci szereplőkre bízni ezeket a feladatokat.

"Azt a kulturális minőséget, ami a történelmünk összes zűrzavarában fegyűlt a médiában – például akár a Klubrádióban is lecsapódik egy régi közszolgálati minőség – azt valahogy be kell forgatni. Megnyugvást, biztonságot, és egy objektív infrastruktúrát ad annak, hogy léteznek tények, léteznek hírek, és ahhoz kell viszonyulni, ami van, nem pedig ahhoz, amit a különböző erők szeretnének" mondta .

Polyák Gábor ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország helyzete különleges. Az elmúlt másfél évtizedben számos független szerkesztőség épített fel jelentős szakmai tudást és közönséget.

A médiajogász a Klubrádiót, a Partizánt, a 444-et, az Átlátszót, a Direkt36-ot és a Válasz Online-t említette példaként. Szerinte ezek a szerkesztőségek ma a magyar újságírás legfontosabb tudásközpontjai, és egy jól működő, erős közmédia akár konkurenciát is jelenthet számukra a munkaerőért és a közönség figyelméért.

"A minőség, a jó újságírás, az náluk van, ők nyilván azért attól félnek, hogy egy olyan közszolgálati média, amelyik jobb munkakörülményeket, magasabb fizetést tud biztosítani, az esetleg elviszi tőlük ezt a náluk felhalmozott és általuk kialakított tudást, és egyébként elviszi tőlük azt a figyelmet, amilyet ők kőkeményen megdolgoztak" – fogalmazott. Hozzátette, a sok kiváló független szerkesztőség jólétéért, vagy a jövőbeli felmaradásáért megint van valamiféle társadalmi felelősségünk.

A javasolt irányítási modellről Haraszti Miklós azt mondta: elvileg alkalmas lehet a függetlenség biztosítására, de emlékeztetett arra, hogy a Fidesz első kormányzása idején a közmédia kuratóriumi rendszerét politikai manőverekkel úgynevezett „csonka kuratóriummá” alakították, így a törvényi garanciák önmagukban nem feltétlenül elegendők. Mint mondta, a parlamenti erőviszonyok miatt az ellenzéki oldalon nem lesz egyszerű a delegálás. A jelenlegi felállásban ugyanis a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk számít ellenzéki pártnak, miközben a testületbe három ellenzéki delegált kerülhetne, ezért a pártoknak meg kell egyezniük a helyek elosztásáról. Az egykori EBESZ-sajtószabadság-képviselő ugyanakkor nem tart attól, hogy emiatt meghiúsulna a testület felállítása. Úgy fogalmazott: jelenleg sem az ellenzéki, sem a kormánypártoknak nem érdekük, hogy bármelyik oldal kimaradjon a folyamatból, ezért várható a megegyezés. Haraszti szerint ugyanakkor erősebb garanciát jelentene, ha a törvény egyértelműen előírná, hogy a parlamentnek minden körülmények között kötelessége létrehozni a paritásos összetételű testületet. Hozzátette: ennek jogi hátterét még érdemes lenne megvizsgálni, de összességében nem tart attól, hogy a rendszer működésképtelenné válna.

Polyák Gábor ugyanerre a kérdésre azt mondta, hogy a jelenlegi parlamenti viszonyok között a KDNP önálló frakciója miatt a rendszer kifejezetten kedvező lehet a Fidesz számára. A gyakorlatban ugyanis az ellenzéki oldal három delegáltja közül várhatóan kettőt a Fidesz–KDNP, egyet pedig a Mi Hazánk jelölhetne. A médiajogász szerint elméletileg fennáll annak a veszélye, hogy valamelyik párt – például a Mi Hazánk – a helyek elosztásán kialakuló vita miatt megakadályozza a megegyezést, a törvény azonban több garanciát is tartalmaz ennek elkerülésére. Ilyen például az a szabály, hogy ha több képviselőcsoport van, mint ahány hely, akkor a delegálási jog rotációs rendszerben váltakozhat. Polyák szerint a tervezet több biztosítékot tartalmaz, mint az 1996-os médiatörvény, ezért nem valószínű, hogy megismétlődnének a korábbi, a „csonka kuratóriumok” idején látott politikai és jogi viták. Hozzátette: bízik abban, hogy ezúttal nem azon megy majd a vita, ki számít ellenzéknek, hanem azon, miként lehet valóban tisztességes médiarendszert építeni Magyarországon.

Haraszti Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy a médiaszakmai szervezetek képviselői bizonyos kérdésekben kiemelt szerepet kapnának. Például a médiatanács elnökének megválasztásánál olyan jogosítványuk lenne, amely jelentős ellensúlyt képezhetne a pártpolitikai befolyással szemben.

A két szakértő egyetértett abban, hogy rövid távon egyik politikai oldalnak sem érdeke a rendszer működésének blokkolása. A kérdés inkább az, hogy egy esetleges kormányváltás után sikerül-e olyan közmédiát létrehozni, amely valóban függetlenül működik, és képes visszaszerezni a közbizalmat.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)