Adások

Régóta az az érzésem, hogy a magyar belpolitika olyan, mint egymásnak feszülő fanatikus B-közép szurkolótáborok arénája.

Sikeres a kormánypárt, de hamarosan elfogy a humántőkéje, a támogatottsága. Szociológus vendégünk mondta el, hogy miért törvényszerű ez.

Hogyan alakult a rendszerváltás óta a média, a sajtó? Tényleg visszajutottunk az egypártrendszerhez hasonló állapotba?

Megéri a munkáltatónak megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatni. Megéri anyagilag is, a pszichikai haszonról már nem is beszélve.

Talán minden eddiginél kényesebb helyzetben készül az Európai Unió új költségvetése. Az Egyesült Királyság kiválása, a populista vezetők politikája megnehezíti a dolgot.

Nem valószínű, hogy így hirtelen eszünkbe jutnának japán filmrendezők nevei. Egy szinte biztosan beugrik: Kuroszava.

Orbán újbóli EU-ellenes kirohanása a fő téma a nemzetközi sajtóban. Tovább élezi a helyzetet, miközben dörgölőzik.

A többség azt várta, hogy a Fideszt nem fogja büntetni az Európai Néppárt, vagyis nem történik majd semmi.

Az amerikai elnök újraválasztási esélyei nagyon megerősödtek, magabiztosabb, mint valaha.

Ki látta előre a francia forradalmat? Mi kell az elégedetlenség robbanásszerű megjelenéséhez? Milyen a forradalom természete?

Maga a kifejezés is vitatott. Rendszerváltás, vagy rendszerváltoztatás, netán rendszerváltozás? Egy biztos: harminc évvel ezelőtt történt valami.

Hogyan is zajlott a holokauszt? Miért nem tetszik a színházi szakma jó részének a kitüntetettek listája? Tényleg közeledik a szlováksághoz a felvidéki magyarság?