Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Spárbox – Dési János jegyzete
Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Néhány mondat a reményről – Selmeci János jegyzete
És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.
Médiazaj - Rózsa Péter jegyzete
"Itt zajlik köröttünk a Magyar Péter-ügy, és már senki nem beszél arról, honnan is indult ez."
Reiki – Szénási Sándor jegyzete
A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.
Arató András: Mi lesz Böröndivel vagy Novákkal?
14/05/2023 16:00
| Szerző: Arató András
Hagyjuk is most a megvilágosodás elmekórtani vizsgálatát, inkább ismerjük fel a mára érvényes tanulságot: azért dúl még mindig a háború Ukrajnában, mert a továbbra is hanyatló Nyugat segíti keleti szomszédunkat, amivel gátolja a Különleges Katonai Művelet gyors és sikeres befejezését. A Napnál is világosabb: Putyin is éppúgy békét szeretne, mint Hitler.
Orbán nem beszél baromságokat, noha már közepesen tanult emberek számára is baromságoknak hangzó dolgokat mond. Nem hozzájuk intézi a beszédeit. Azok a milliók az ő célközönsége, akik számára más magyarázatot kell adni az ország működésképtelenségére, az életszínvonal romlására, mint a kormány totális alkalmatlansága. Olyan bűnbakot akar felmutatni, aminek vagy akinek az utálatára van fogékonyság.
Az Európai Uniót birodalomként aposztrofálja, noha a rezsimje éppen azzal él vissza, hogy ez egy hazugság. Nemhogy a vétó joga, de még a megszólalásé sem állt a rebellisek rendelkezésre az általa felsorolt birodalmak egyikében sem. „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott.” Szinte mellékes, hogy közülük egyik sem az európai egységről, hanem a világ meghódításáról „álmodozott”, éppúgy, mint a néhai Szovjetunió, vagy napjaink Oroszország. (Ahogy azt Chaplin a Diktátor földgömb-balettjében megmutatta.) Az öt példa közös kalapja már önmagában is abszurd, de azzal foglalkozzanak a történészek. Ráadásul Ottó kilétét enyhe homály fedi, hiszen csak német-római császárként is legalább hármat talál az, aki keres. Akadt a Habsburg házban is ilyen nevű személy, aki viszont valóban a kontinensünk egységéért, igazi européerként dolgozott. „Milyen Ottó? Hát én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó.”
Hanem ez a Hitler mégiscsak álmodozott valamilyen európai egységért az ő világbirodalmán belül. Olyanról, amiben az árja faj egyeduralkodik, őt magát és Goebbels doktort leszámítva kékszemű, szőke daliák töltik be a birodalom minden kisebb-nagyobb pozícióját, a szlávoknak a rasszuknak megfelelő rabszolga-státusz a sorsuk, és persze nincsenek benne zsidók, cigányok, szabadkőművesek és -gondolkodók.
Honunk miniszterelnöke a náci Németországhoz (is) képzet-társította az Európai Uniót. (Vajon a Harmadik Birodalomban hogyan zajlott volna a Brexit? Nagy vitákkal a vám-megállapodásról?)
Orbán az analógiát aktualizálta, ekképpen: „És ez ma is így megy: egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat. A nemzeti kultúra és az európai értékek. Szuverenitás és – ahogy ők mondják Brüsszelben – az Ever Closer Union.” (Megjegyzés: a cinikus iróniával citált fogalom először az 1957-es Római Egyezményben szerepel, és nem az államok, hanem az európai népek kapcsolatára, a béke iránti vágy kifejezésére szolgál).
Hanem a friss-ropogós vezérkari főnök is megszólalt, noha e poszt viselője számára a szószátyárság nem jellemző tartozék. Ő a második világháború értelmezéséhez vélt fontos analízist nyújtani, talán elsősorban a lengyel-magyar barátság elmélyítése érdekében. Elemzése szerint a már akkor is hanyatló Nyugat elkxrta a békéhez vezető utat, amikor nem vette csöndben tudomásul Lengyelország náci lerohanását. Hagyjuk is most a megvilágosodás elmekórtani vizsgálatát, inkább ismerjük fel a mára érvényes tanulságot: azért dúl még mindig a háború Ukrajnában, mert a továbbra is hanyatló Nyugat segíti keleti szomszédunkat, amivel gátolja a Különleges Katonai Művelet gyors és sikeres befejezését. A Napnál is világosabb: Putyin is éppúgy békét szeretne, mint Hitler.
A magyar hadsereg főparancsnoka, Novák Katalin elnökasszony félretette az ablakpucoló zsebkendőt, és megszólalt az ügyben: „Magyarország fegyveres erőinek főparancsnokaként és köztársasági elnökeként (sic!) jól tudom, hogy az új vezérkari főnöknek sok tennivalója van: szembe kell néznie az ukrajnai háború veszélyeivel és a hadsereg modernizálásával. A történelmi vitákat és értelmezéseket jobb, ha a történészekre hagyjuk”.
És itt kezdődhet hazánkban egy HR-válság.
Ha Böröndi eszmefuttatása ellentmond a miniszterelnöki értelmezésnek, akkor az ő foglalkoztatása problematikus lehet. Amennyiben nem így kell értelmezni a szavait, akkor meg az elnökasszony keveredett közvetve vitába Orbánnal. Mentségéül szolgálhat, hogy valószínűleg nem vette észre.
Komoly vigasz viszont, hogy áprilisban nálunk egytized százalékkal, 24,3 %-ra zuhant az infláció, miközben egyes uniós országokban elszabadult és 6,9-ről 7,0 %-ra ugrott a pénzromlás.
Minden a legnagyobb rendben tehát, csak mi lesz szegény Böröndivel vagy Novákkal?
