|
 |
 |
|
|
|
|
| FÓRUM: A műsorokon kívül / Néha sírni kell......... |
| (josenyka hozzászólásai) |
|
VILÁGGYŰLÖLET
(Petőfi)
Mennybéli isten, ördög és pokol!
Mivé lett a föld, s még mivé lehet?
Minden bokorban egy világfaló
Minden bokorban embergyűlölet.
Gyűlölnek ők, és átkaik kövét
Dobálják szerte irgalmatlanul,
Ugy dől belőlük az átok, miként
Rothadt szag a sirok nyilásibul.
Szerettetek-e, fickók, valaha,
Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok
Az emberiség boldogságaért,
Hogy most lehessen átkozódnotok?
Elkérték kebletekből a szivet
S aztán széttépték azt az emberek?
Nem, a világnak ti nem adtatok
Szívet soha, mert nincsen szívetek!
Nincs bennetek szív, nincs! csak zsebetek
És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,
Azért rút a világ előttetek,
Azért keltek ki rútul ellene.
Én is gyűlöltem... volt okom reá;
De amióta e bitangokat
Láttam, mint vágnak Byronképeket,
Azóta gyűlölségem megszakadt.
Mióta ők a földi életet
Oly feketére mázolják: nekem
Sokkal, de sokkal jobban tetszik az,
Több fénypontot vesz észre rajt szemem.
Valóban szép, igen szép a világ;
Van minden évben rajta kikelet,
S van szép leánya minden falunak,
S ha itt egy ember sír, ott más nevet.
Mily tréfás még maga a bánat is!
Szív s fejre mily különbözőleg hat;
Sötétre festi a fehér szivet,
S fehérre festi a sötét hajat.
| |
Privát levél
|
|
A szőke nő áll az utcán, és keservesen sír. Odamegy hozzá egy pasas.
- Miért sír, kedves, valami baj van?
- Igen. Elveszett a kutyám.
- Milyen kutya volt?
- Német juhász.
- Az nagyon okos kutya, ne féljen, haza fog találni.
Mire a szőke még jobban el kezd sírni.
- És én?
| |
Privát levél
|
|
Ady Endre:
Életbérem sírva panaszlom,
Be, csufolós, kicsi:
Kétes dicsőség, kétes asszony,
Nagy harcok helyett aggos várás,
Akarat helyett tétovázás
S morzsái a dukált aranynak.
Pedig most kellene lobognom,
Úgy szalad az időm,
Szabadult vágyak, finom otthon,
Utak, csókok most kellenének,
Kevés vers és nagyon sok élet
Káros multamat engesztelni.
Nem maradok az élet-bérnél,
Sovány és megaláz:
Mylitta, ha tán visszatérnél
Kegyesen a kegytelenségre,
Talán nem volna soha vége
Annak, amit nagy-gyáván kezdtünk.
De fogjon meg akármi rontás,
Csak életes legyen,
S ne jöjjön a magamba-omlás,
De életem a vágy megűzze:
Fut az időm és én a tűzbe
Vágyom, ki éltetett, hivott, ki megcsalt.
| |
Privát levél
|
|
Tatár hegyek közt, elhagyott keresztfán
Pár sor felirat: "Itt nyugszik Nagy István.
Ezerkilencszáztizenhat nyarában
Elhunyt az Úrban, Tsita városában.
Szül. Debrecenben. Élt 56 évet.
Siratja Víg Erzsébet."
Albán hegyek tövében,elhagyottan,
Másik kereszt fejléce hallgat ottan;
Pár kurta szó van csak fölébe vésve:
"Szül. Debrecenben. Meghalt fejlövésbe.
Ifjabb Nagy István. Élt 36 évet.
Siratja Víg Erzsébet."
A dél-tiroli front havába fagyva,
Egy nagy tömegsír van magára hagyva;
Sok más nevek közt ott áll fenn a listán:
"Közrendi honvéd legifjabb Nagy István.
Szül Debrecenben. Élt 16 évet.
Siratja Víg Erzsébet."
S mert ez nem a "Versekről" topik, itt a szerző: Emőd Tamás. | |
Privát levél
|
|
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el.
Gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével.
Elhuzatom halkan, csendbe',
Hogy ebbe a szerelembe
Bele lehet halni,
Ne hagyjál a legszebb nyárban
Engem elhervadni.
Nyári este panaszkodom a csillagos égnek.
Hogyha engem Te nem szeretsz, én minek is éljek.
Te vagy az én boldogságom,
Szeretlek a sírig,
Síromon a virág is majd
Csak tenéked nyílik.
(Egyébként ez Kellér Dezső szövege) | |
Privát levél
|
|
|
|
