Ne ugass, próbálj csendben megalkudni! - 2018.08.16
Hallgassa meg
Bűbájos Micimackónak nevezte a rektorokat Polónyi István oktatáskutató a Klubrádióban. Szerinte az, hogy az állam beszüntet egy szakot – legutóbb a gendert – hosszabb folyamat következménye, amelyben mindenkinek megvan a maga kis bűne. Mostanra már mindent az állam akar megmondani, azon a címen, hogy ő az, aki a munkaerőpiac és a gazdaság igényeit közvetíti. Így tehát minden azon múlik, hogy néhány bürokrata mit tud kiolvasni egy Excel-táblából – véli a szakember.

Ahhoz, hogy megértsük a genderszakok megszüntetésének hátterét, illetve a kormányzati döntésre adott – kezdetben behódoló – egyetemi reakciókat, először azt kell megérteni, az elmúlt évtizedekben hogyan alakult a felsőoktatási intézmények autonómiája – mondta a Reggeli Gyorsban Polónyi István oktatáskutató.

1993-ban, amikor megfogalmazták a felsőoktatási törvényt, példamutatóan autonóm rendszert teremtettek a politikusok, amiben az intézmények az állammal partneri viszonyban álltak. Ez így volt egészen 1996-ig amikor a vagyongazdálkodás és a tulajdonlás jogát vették el az egyetemektől, majd 1999-ben a felvétel jogát is, a központi felvételivel.

2000-ben az egyetemi tanárok kinevezésének és a szervezetalakítások jogától is megfosztották az egyetemeket, majd 2010-ben a rektorok kinevezési jogától. Ezt később ugyan visszaadták az intézményeknek, de előbb kialakították a kancellária-rendszert, amit a miniszterelnök politikai megbízottja vezet – sorolta az egyetemi jogok megnyirbálásának lépéseit a szakember.

Egy feladatuk maradt

Polónyi István szerint innentől kezdve a rektorok – akiknek lényegében megszűnt a hatalmuk – bűbájos Micimackók lettek, és csupán egyetlen dolguk akadt: hogy jóban legyenek a hatalommal. Az új irányítási rendszer bevezetésével ugyanis minden komolyabb döntést kancellár hoz.

Az állam mind erőteljesebben bele akart szólni az oktatási kínálat kialakításába is, ezért 2011 és 2015 között a szakindítás, a szakalapítás, valamint a felvételi létszám meghatározása is mind állami hatáskörbe került. Vagyis 25 év alatt az autonómia szinte teljesen leépült. A folyamatban – amelyet a magyar demokrácia átalakulásával állított párhuzamba – Polónyi István szerint mindenkinek megvan a maga kis bűne.

Majd jön az igazi értékeket közvetítő szak

Polónyi István szerint az állami finanszírozású genderszakok mostani bezárása több okra vezethető vissza: Egyrészt van egy nem létező párt, a KDNP, ami így csinál magának propagandát. Ez a párt abból él, hogy bezáratja a boltokat, majd újra kinyitja, ezzel bizonyítva, hogy létezik. A mostani intézkedésben pedig az is benne van, hogy lesz majd egy olyan szak, ami az „igazi értékekről” szól. Most megszüntetik, de nemsokára indítanak egy ehhez hasonlót – mondta az oktatáskutató.

A miniszter azonban egyedül nem tud tantervet írni, amit tehet, hogy ösztönzi a döntési helyzetben lévőket, hogy neki kedves szakokat alapítsanak. Ebben az úttörők az egyházi egyetemek lehetnek, de ezek nem fognak döntő többségbe kerülni – véli a kutató.

Ilyen nem sok helyen van

A szakember arról is beszélt, más országokban a kormányok ösztönzéssel igyekeznek hatni a felsőoktatásra, Magyarországon viszont törvényekkel és tiltással avatkoznak be. A mai magyar felsőoktatás úgy működik, hogy „ne ugass, hanem próbálj csendben megalkudni”.

Ilyen a világban nagyon kevés van, vagyis hogy az állam mondja meg, mit taníthatsz, ki taníthat, ki vezeti, milyen szervezetben, tehát gyakorlatilag mindent ő akar megmondani, azzal a felkiáltással, hogy ő az, aki a munkaerő piac és a gazdaság igényeit közvetíti. Mindezt ráadásul úgy teszi az állam, hogy nincs is kutatóintézete, tehát minden azon múlik, hogy néhány bürokrata mit tud kiolvasni egy Excel-táblából – mondta.

Nem értik, nem érdekli őket

A szakbezárások elleni tiltakozás lehetősége kapcsán az oktatáskutató elmondta, a felsőoktatásban két meghatározó csoport van, az egyik az oktatóké 20-25 ezer fővel, ami azonban jelentéktelen szám. Az igazi erőt a hallgatók képviselik, akik Budapesten 100 ezren, országosan 260 ezren vannak, és ha csak a tíz százalékuk kimegy kiabálni az utcára, az már hallatszani fog.

A szakember szerint azonban a diákoknak nem fáj az autonómia elvesztése, mert nem is látják át a rendszert, illetve nem is nagyon érdekli őket. Nem elitképzés folyik az egyetemen, a tömegesedéssel pedig megszűnt a szoros oktató-hallgató kapcsolat – fogalmazott.

Botrányt csinálni tilos

A magyar tudományos elit a gyámkodás elfogadásáért cserébe a túlélést kapja – véli a kutató. Magyarázatként hozzáfűzte, az orbáni évek az értelmiséget olyan helyzetbe kényszerítették, hogy a túléléséért kell küzdenie, ami kiölte belőle azt az ellenállási képességet, hajlandóságot, ami még egyáltalán létezett benne valamikor.

Megjegyezte, hogy az értelmiség mindig is hajlamos volt a konszolidált viselkedésre. „Az a fajta agresszív politika érvényesül, ami arról szól, hogy bizonyítsuk az erőnket. Viszont ez az egész rendszer úgy működik, hogy egy dolgot nem szabad: botrányt csinálni.”

A tiltakozás hiányáról Polónyi István azt mondta, hiányoznak a hősök. Ebben a helyzetben, amikor az ellenzéki pártok is szétforgácsolódtak, és a kormányzat döntéseit bírálók mögül az a kicsi erő is kikopott, ami korábban még megvolt, nagyon kevés ember mer nyíltan kiállni a hatalommal szemben.

Nehezebb lesz feljebb jutni

Polónyi István arról is beszélt, milyenek a társadalmi mobilitás esélyei egy olyan elitista rezsim idején, mint Orbán Viktoré, lehetséges-e alulról feljebb jutni. Az oktatáskutató megjegyezte, a hátrányos helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülése szűkül, mert a követelmények egyre magasabbak. 2020-tól, amikor a nyelvvizsga bejutási követelmény lesz, a szakközépiskolások egy részét szinte ki is zárják ebből a lehetőségből, ahogy kizárják a vidéki kis gimnáziumok tanulóit is.

Polónyi István oktatáskutató, a Debreceni Egyetem tanára a Reggeli gyors augusztus 13-ai, hétfői adásában adott interjút, a riporter Szénási Sándor volt. A beszélgetés hangfelvételét a cikk elején kattinthatja!

(Klubrádió)