Nem szabad félni - 2018.03.26
Egész életemben rettegtem a repüléstől. Mert félek, hogy lezuhanok. Repültem párszor életemben, és minél többet ültem repülőn, ez annál rosszabb lett. Annyira rettegek ettől, hogy már fizikai tüneteim vannak, ha csak rá gondolok. Kézremegés, jeges veríték, miegymás, szóval nem is voltam sehol az utóbbi 10 évben, ahova nem lehetett kocsival eljutni. És igaziból nem is attól félek, hogy meghalok, hanem attól a pár másodperctől, amikor rájön az ember, hogy itt a vége… És az a félelemben és őszinte rettegésben eltöltött néhány másodperc az, amitől igazán félek. A félelemtől félek. Mert félni borzasztó.
Épp ezért nem vagyok hajlandó olyasmitől félni, ami nem tör közvetlenül az életemre. Amikor elmondok egy jegyzetet a rádióban, néha megkérdezik ismerőseim, hogy nem félsz? Én meg nézek rájuk bután… Nem. Nem vagyok hajlandó.

De elhiszem, hogy vannak, akik félnek. Félhet az óvó néni, aki a miniszterelnök köré tapsolja a gyerekeket, hogyha nem teszi, majd csúnyán néznek rá a településen, vagy esetleg elveszti a munkáját. Ismerek embereket, akik nem merik vállalni a véleményüket nyilvánosan, nehogy szankció érje őket. Mert hallani történeteket… Olyanokat is, hogy inkább szavazok a polgármesterre, mert mi lesz, hogyha nem lesz közmunka, meg olyanokat is, hogy inkább átadom a cégem olcsóért egy öltönyös, fontos kapcsolatokkal rendelkező ficsúrnak, mert ha nem, akkor bedönti azt. Folyamatosan azt figyeljük, ki kinek van kiszolgáltatva. De nemcsak a hatalomnak, elég ha benézünk egy iskolába, kórházba. A gyerek a tanárnak, a tanár az igazgatónak, a beteg a nővérnek, a nővér az orvosnak.

Pedig ennek nem kéne így lennie. De ehhez az kellene, hogy tisztában legyek a jogaimmal, és mindenki más is tisztában legyen ezzel. Ha az óvó néni, aki véletlenül ajtót nyit a politikusnak az óvodában, pontosan tudja, hogy mik a gyerekek jogai, és pontosan tudja, hogy ezt a politikusnak, a szülőknek és a gyerekeket védő mindenféle szolgálatnak tudnia kell, akkor nyugodtabban mondhatja, hogy tessék innen elmenni. Mert igaza lesz, és tudhatja, hogy minden fronton neki adnak majd igazat.  És ha mindenki kiáll az igazáért, akkor egyre kevesebben mernek visszaélni mások kiszolgáltatottságával, és merik semmibe venni a mások jogait.
Ezért nem kell félni. Mert az erősíti a másikban a tudatot, hogy ő félelmetes. Ha én összemegyek, ő fölém nő. Ha kihúzom magam, akkor visszavesz.

Egyébként a közelgő választásoknál azt látom, hogy egyre többen húzzák ki magukat. Egyre többen vannak, akiknek elege van abból, hogy a hatalom azt gondolja, hogy csicskáztathat másokat. Ők azok, akik tudatosan keresik az esélyes jelöltet, akik nem várnak már arra, hogy a politikusok milyen megállapodásokat kötnek. Ők azok, akik fénymásolják, és terjesztik a valódi híreket. Ők azok, akik vállalják az ezzel járó kockázatot, és elzavarják a korábbi hódmezővásárhelyi polgármestert. És ők azok, akik biztos elmennek szavazni április 8-án.

(Bálint Judit)