Kilenc hónap - 2017.08.03
„Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban” – adta ki a parancsot Orbán Viktor Tusnádfürdőn.
Ez valójában inkább már a tűzparancs, a választási kampány szeptembertől kezdődő utolsó szakasza, kilövési engedély azokra a – kormány retorikája szerint – „Soros vagy Simicska bérenc”, liberális, álhíreket gyártó, rágalomhadjáratot folytató újságírókra, akik nem a kormány által kijelölt propaganda szöveget tolják, ne adj isten még a Fidesz korrupciógyanús ügyeinek is utána mernek járni.

Úgy tudni ugyanis, hogy Orbán ezzel a kijelentéssel indította útjára az újabb, immár kifejezetten ezekre újságírókra célzott médiaellenes kampányt. Eddig leginkább a médiatulajdonosok, kiadóvezetők kerültek a célkeresztbe vagy egy-egy lejáratási kampány középpontjába, ahogy ez mondjuk Spéder Zoltánnal történt. Kétség nem fér hozzá, kőkemény, a lejáratás legdurvább eszközeit használták ellene, nem volt kegyelem. Spéder utána el is tűnt a közéletből, üzleti érdekeltségei egy részétől is megvált, szinte felszívódott. Olyan erős lejáratás volt, amelyben az egész Fidesz média kivette a részét. Innen nézve és persze az eredményesség szempontjából teljesen logikus lépésnek tűnik, hogy a következő szakaszban az újságírók következnek, kezdjenek csak el félni végre.

Amúgy sem könnyű manapság annak maradni. A kormány által pénzelt és működtetett médiumoknál nincs már szükség újságírói szakmai tudásra, íráskészségre, szerkesztői ismeretekre, újságírói etikára. Hisz a pártközpontból vagy a propaganda minisztériumból sok esetben előre megírt interjúkat, cikkeket kapnak, amelyeket csak be kell emelni az adott orgánumba. Talán nem volt véletlen, hogy mondjuk Orbán imént idézett Tusványosi beszédéből minden kormánypárti vidéki lap pont ugyanazt a néhány mondatot emelte ki.

A kormánypolitikusok is csak a kormánylapokban, televíziókban, rádiókban nyilatkoznak, kérdést ott persze nem kapnak, a válaszokat előre egyeztetik. A valós kérdéseket feszegető médiumok újságírói viszont bojkott alatt állnak. Orgánumaikba tilos bemenni, mihez persze remek ideológiát biztosít akár a Simicska ellenes harc, akár simán csak a szöveg, hogy nem érnek rá, sok a dolguk. Vagy egyszerűn válaszra sem méltatják a megkeresést. Úgy tudni: a politikusok is félnek. Hisz elég egy rossz mondat, egy át nem gondolt elszólás, egy vitatatható kijelentés, amire - a kormány szerint – azonnal rárepül az ellenzéki sajtó és jót csámcsog rajta. Ez viszont nem jön be se Orbánnak, se a kommunikációs tótumfaktumoknak, csak bonyolítja, megzavarja a jó előre megírt kommunikációs forgatókönyveket.

Összességében tehát nem éri meg kockáztatni, egyszerűbb nem megszólalni, eltűnni az újságírók elől. Abból nem lehet baj.
Sajtótájékoztatót is néhány kiválasztott nagyágyú tarthat, akik nem válaszolnak az újságíróknak, ócska poénokat nyomnak, elterelő szövegeket adnak elő, vagy egyszerűen megsértődnek, és kikérik maguknak a kérdést.

Ebbe a folyamatba abszolút beillik az újságírók hiteltelenítése, lejáratása. Ez a klasszikus, jól bevált, ősrégi kommunikációs eszköz szinte mindig működik, nem lehet vele hibázni. Elég kitalálni bármilyen blődséget, a megvádolt személy nem tehet mást, mint hogy védekezik. És onnantól kezdve máris vesztett helyzetbe került. És teljesen mindegy, hogy pár év múlva a bíróság kimondja, hogy igaztalanul vádolták meg. Ki emlékszik akkor már rá? Márpedig az eddig szisztematikusan felépített Soros kampány következő szakaszába a Soros bérenc újságíró szöveg tökéletesen illeszkedik. Elég ezt rásütni bárkire, máris kezdődhet a műsor.
Ha minden a kormány menetrendje szerint alakul tehát, tényleg kemény kilenc hónapunk lesz.