Utolsó óra? - 2017.05.31
Újabb Horthy szobrot avatnak – ezúttal majd egy budapesti magánszálloda udvarán.
A kormány sikeres harcot folytat a CEU ellen – hamarosan távozik Magyarországról a világ egyik legsikeresebb egyeteme. Mészáros Lőrinc a paksi atombizniszben szerzett tulajdonrészt. Jó állunk. Magyarország erősödik. Sőt, újabb győzelem : Orbán Viktornak a minap sikerült úgy helyezkednie a brüsszeli NATO csúcstalálkozó utáni fényképezésen, hogy - ha félig takarva is - de Trump mögött állhasson. Frenetikus diplomáciai eredmény. Mi jöhet még? Mondjuk Habony Árpád hamarosan magánútlevéllel is beutazhat az Egyesült Államokba? Nem is beszélve Vida Ildikó hasonló, lehetséges rehabilitációjáról? Talán?! Ki tudja, mit hoz a jövő? 
 
A jelen viszont nem sokat. A 2010 óta be nem fejezett és most még nagyobb perdületet vevő fideszes választási kampány persze egyre gazdagabb ígéretekben. Ez mindig így megy – hol jobban, hol rosszabbul élünk, mint négy-nyolc éve, attól függően, hogy ellenzékben vagy kormányon van a Fidesz. Mert ügye nem csak a szerencse, a politikai széljárás is forgandó. Elég szar állandóan ebben a szélben élni – valljuk be, jól jönne egy kis derűs, szélcsendes időszak. Legyen jó unalmas és szürke a politikai élet annál színesebb és izgalmasabb lehetne az életünk. De ez még messzire van. Talán akkor lesz ennek vége, amikor látjuk Mészáros Lőrincet, amint kétségbeesetten száguldozik városról-városra, de már sehol nem talál olyan céget, földet vagy atomerőművet, amit megvásárolhatna. Azért, mert vagy már az övé vagy valamelyik haveré. Az is lehet, minden olyan bank, amitől eddig számolatlanul kapta a közpénzt , hogy a nagy család vagyonát gyarapítsa, mind tönkrement már. Vagy akkor lesz vége, amikor Orbán Viktor a Francia Polinézában található, mintegy 16 ezres lélekszámú Moorea szigetére sem tud ellátogatni, mert a helyi elöljáróság utolsóként a világban nem kívánatos személynek nyilvánítja a magyar miniszterelnököt. Miközben Irán sértődötten kivonul a magyar-iráni atomegyezményből, lemondva addigi befektetéseiről is, csak szabaduljon a kellemetlen, állandóan a kereszténységével hivalkodó kormányfőtől. Rohani elnököt különben is számtalan támadás érte, amiért a keresztény és zsidóüldöző Irán legjobb hagyományait sértve belement ebbe az magyar atombizniszbe. Vagy akkor lesz vége ennek a tébolydának, amikor Kövér László nem csak kitiltja, hanem le is löveti a számára kellemetlen, mindig kérdezni akaró újságírókat. Deutsch Tamás ugyan Brüsszelben kissé ingatni fogja a fejét e hír hallatán, de egy szippantás után hamar magára talál majd, és az esetért a túlzott szabadságot követelő, aljas, cionista újságírókat okolja. Önök most joggal kérdezhetik, hogy hol maradt e végjátékban Soros György. Ő, az utolsó óra hatvanadik percében fog megjelenni. Shakespeare nagy művéből idézve emígyen búcsúzik hűséges ellenfeleitől
„Temetni jöttem ….., nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ezután még rápillant egy hosszú évek óta málladozó óriásplakátra, amin saját, kissé eltorzított arcképe volt látható egykor, és békével távozik. No, ha utána végre béke lesz itt, talán elkezdhetjük azt az országot megépíteni, amiről 1990-ben csak álmodni mertünk. Egy valami viszont hiányzik ebből a képből. Egy olyan demokratikus ellenzéki erő, amely képes lenne ezt a rossz álmot elűzni. Nem lenne ártalmas egy ilyen befejezése a NER-nek. Vissza is tekerem ezt a rettenetes órát az első percre. Még nem késő elkezdeni.