1950. november 4-én született Pápán. Házas, felesége matematika-fizika szakos középiskolai tanár.

1969-ben Kecskeméten, a Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1974-ben a Ybl Miklós Műszaki Főiskola mélyépítési üzemmérnöki diplomát szerzett. A Fővárosi és a Duna-menti Regionális Vízműveknél kezdett dolgozni mint műszaki előadó, majd a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat építési művezetője, illetve az Országos Villamos-távvezeték Vállalat beruházási ellenőre volt. Építési üzemvezető volt a Duna-menti Regionális Vízműnél, majd 1983-tól az Építőipari Gépesítő Vállalat osztály-, majd főosztályvezetője. 1985-ben egyetemi diplomát szerzett az MKKE ipari szakán, s az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettese lett. 1988-ban iparszervezési és vezetési szakközgazdász oklevelet szerzett.

1989-ben Tökölön a Falufórum alapítója. 1992. augusztusban belépett az SZDSZ-be, novemberben az országos tanács tagja lett. 1993. szeptember 25-én országos listavezetőnek jelölték; 1994. októbertől országos ügyvivő. 1997. áprilistól 1998. júniusig az SZDSZ elnöke. 2001. július 1-jén újra átvette a párt vezetését. Azóta elnöki tisztségében két alkalommal újraválasztották, legutóbb 2005. március 19-én, amikor az általa vezetett szervezet nevét SZDSZ-Magyar Liberális Pártra változtatták.

1990-től országgyűlési képviselő, 2002-ben negyedszer nyerte el a szigetszentmiklósi választókerület (Pest 14. vk.) mandátumát. 1993. februártól 1994. májusig frakcióvezető. 1994. júliustól 1998. júliusig az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány belügyminisztere, és a kormányfő helyettese. 1998. júniustól 2000. decemberi lemondásáig a képviselőcsoport vezetője. 2002. május 15-től ismét a szabad demokrata képviselőcsoport vezetője, a házbizottság tagja. Ugyancsak az alakulástól novemberig az egészségügyi bizottság alelnöke, novembertől 2003. júniusig a gazdasági, 2004. júliusig a mezőgazdasági bizottság tagja. A 2006. évi országgyűlési választásokon Pest megye 12. választókerületében egyéni mandátumot szerzett.

Tanulmányai 

Várpalotán járt általános iskolába, majd 1964-től a kecskeméti Piarista Gimnázium tanulója, ahol 1969-ben érettségizett. Érettségi után egy évig segédmunkás a várpalotai bányában. 1970-ben felvették a Felsőfokú Építőipari Technikumba (1972-től Ybl Miklós Műszaki Főiskola), ahol 1974-ben mélyépítő üzemmérnöki diplomát szerzett. 1980 és 1985 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakára járt, majd 1988-ban szakközgazdászi képesítést is szerzett.

Rendszerváltás előtti karrierje 

1974-től a Fővárosi Vízművek műszaki előadója, majd a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő vállalat építési művezetője, illetve az Országos Villamostávvezeték Vállalat beruházási ellenőre volt. Később a Dunamenti Regionális Vízmű építési üzemvezetője is. 1983 és 1985 között az Építőipari Gépesítő Vállalat beruházási osztályvezetője, majd ellátási főosztályvezetője. 1985 és 1990 között az Épgépterv gazdasági igazgatója volt.

Politikai karrierje 

1989-ben a tököli Falufórum alapítója. Az országos politikai életbe 1990-ben kapcsolódott be, amikor pártonkívüli, de SZDSZ-es jelöltként indult az országgyűlési választásokon a szigetszentmiklósi egyéni választókerületben. melyet megnyert. A pártba csak 1992-ben lépett be. Az Országgyűlésben az SZDSZ-frakció közlekedési és hírközlési szóvivője, 1993 és 1994 között a frakció vezetője.

Az 1994-es országgyűlési választáson ismét egyéni mandátumot szerzett (melyet a 2006-os országgűlési választásokig minden alkalommal megnyert). Az újonnan alakult Horn-kormány belügyminiszterévé jelölték és Horn Gyula miniszterelnök koalíciós helyettese lett. Ugyanebben az évben az SZDSZ ügyvivőjévé választották. 1997-ben, Pető Iván távozása után a párt elnökévé választották, amiről az 1998-as országgyűlési választás után lemondott, ellenben újra bekerült a párt ügyvivői testületébe és újra az SZDSZ-frakció vezetője lett. 2001-ben a párt küldöttgyűlése újra a párt elnökévé választotta, posztján 2003-ban és 2005-ben megerősítették. 2006. október 19-én bejelentette, hogy nem indul az újraválasztásért és visszavonul a politikai életből a következő országgyűlési választást követően. Utódja a pártelnöki poszton Kóka János lett.