|
 |
 |
|
|
|
Váradi Júlia
Műsorvezető
A Bölcsészkar elvégzése után azonnal rádiós lettem, s ezt azóta sem bírom abbahagyni, mégha egy rövid időre abba is hagyatták velem
A Magyar Rádió munkatársaként évtizedeken keresztül azt igyekeztem kideríteni, mit gondolnak az emberek a körülöttünk zajló dolgokról, elsősorban pedig a filmekről, a színházról, a képzőmûvészetről, irodalomról, táncról, zenéről, és persze azokról, akik a legkülönbözőbb mûvészeti ágakban izgalmas alkotásokat hoznak létre. A Táskarádió, a Diáktarisznya, a Segíthetünk?, az Ötödik sebesség címû mûsorok szerkesztője, mûsorvezetője voltam, aztán a Láttuk-Hallottuk, majd a Gondolat-jel és a 168 Óra munkatársa lettem. A kilencvenes években egy időre átkirándultam a Magyar Televízióba is, ugyanilyen célból, a Múzsa címû kulturális híradó főszerkesztőjeként, de aztán visszatértem a számomra legvonzóbbhoz, a rádiózáshoz. 2007-ben a Péntek Kávéház címû porté-interjú sorozat szerkesztő-mûsorvezetőjeként búcsúztam el a Magyar Rádiótól, amely mellett jónéhány egyéb érdekes területre is el-elnézegettem. Ezek máig is részei az életemnek, ilyen a tanítás, az írás, a kommunikációs kapcsolatok megteremtése különböző mûvészeti események számára, stb.. Alapelemem, hogy kielégíthetetlenül kíváncsi vagyok, ezért akárhol járok a világban (eddig már számtalan helyen, tengeren innen és túl), kérdezem az embereket és igyekszem közzétenni a legérdekesebb válaszokat.
|
|
 Cikk küldése e-mailben » Nyomtatható cikk » |
|
Időpont:
szerda, vasárnap 19:00 |
A Klubrádióban induló mûsorom címe: DOBSZERDA, sugárzási ideje mikor is lehetne máskor, mint szerdánként, este 9 és 10 között.
A téma minden alkalommal egy olyan ember alapos bemutatása, aki épp azon a héten valamiért fontos, érdekes szereplője a kulturális életünknek. (Elsősorban a hazai kultúrára gondolok, de alkalmanként az országhatáron túlra szeretnék kitekinteni). »
|
|
Időpont:
kedd 14:00
hétfő, péntek 19:00 |
Sorsok és alkotások, programok és kihívások, Művek és életművek, ügyek és csalafintaságok, sok finomság, amit az idő egymásra rakott. »
|
|
|
|
|
Vagyunk már néhány millióan is akár az országban, akik egyre határozottabban úgy érzik, a hagyományos értelemben nem lehet ugyanaz az ember, aki egyrészt megrendelést ad a Belügyminisztériumnak a szociális temetésekre fordított büdzsé megvágásához, másrészt a keresztény gyökerek fontosságáról nyilatkozik, mert a normális esetben egymástól nagyon távoli két külön személyiségre lehet csak jellemző, hogy közülük az egyik a végtisztességen spórol, ráadásul azzal a sanda feltételezéssel, hogy a szegények többsége szerinte csak azért kér segélyt a hozzátartozója eltemetéséhez, mert a megspórolt pénzt bizonyára jól elmúlatja »
|
|
