A Klubrádió zenei főszerkesztője vagyok 2001 decembere, az indulás óta, hihetetlen!

Életem addig eltelt ideje a Magyar Rádióban zajlott, szinte teljes egészében, mivel a híres gyermekkórusban kezdtem, 9 éves kislányként. Az odajáró gyerekek nem kaptak más fizetséget, mint ingyenes zene- és hangszertanulást. Én a klasszikus gitárt választottam a zongora után, mert szerelmes lettem Szendrey-Karper Lászlóba, aki akkoriban ott tanított. Szereztem egy gitáros diplomát a Zeneművészeti Főiskolán, amivel a tanításon kívül egyebet nem nagyon lehetett kezdeni s ennek köszönhetem a rádiós pályafutásomat. Jelentkeztem a Zenei főosztályon, hogy ha tudnak, használjanak valamire. 1980-ig állandó külsős munkatársuk lettem, ebből 8 évig "A Komjáthy" jobbkeze, forgatója voltam s ez volt az oka, hogy a könnyüzenei területre csúsztam. Amikor végre sikerült "rendes" szerkesztővé lennem, megkezdődött életem legjobb 10 éve. Nem volt olyan műsorötletem, amit előbb-utóbb meg ne valósíthattam volna. Rockújság, Lemezbörze helyett, életmű sorozatok (Rolling Stones, Frank Zappa, Pink Floyd stb), Bagoly...A rendszerváltás, amire úgy vártunk, engem a Petőfi rádió zenei főszerkesztőjévé tett, erre Vicsek kért fel, (akivel most megint azonos rádióban dolgozunk)majd együtt buktunk, mielőtt kiderült volna, jól csináljuk-e. 1994-ben egyike voltam a 129-nek. Még volt a visszavételem után 2 petőfis évem, majd a távozásomig a Bartók rádió szerkesztője voltam.
Nem cifrázom, a Klubrádió alakulása izgalommal töltött el, s amikor megkerestek, boldogan mondtam igent, na jó, 2 tépelődő hét után. Az új rádióban új technikát kellett megtanulnom (köszönöm ezt Horváth Bobnak!) s ettől kezdve minden zene  Klubrádióban az én felelősségem, szóval engem kell szidni vagy dícsérni miattuk. Amikor nincs próza, akkor jövök én a Grillázsommal. (kedvenc édességem, sokat nem lehet belőle...)