|
Vicsek Ferenc: Politikai pornográfia - 2012.06.03
Ha már pornó, akkor legyen kemény, akkor ne finomkodjunk, akkor éljünk a lehetőséggel, amit az ország irányítójától kaptunk a héten, azzal, hogy feltette magának a sokakat régóta izgató kérdést, és megadta rá a frappáns választ: "A középosztály, az olyan, mint a pornográfia - nehéz lenne pontosan definiálni, de, aki látja, az pontosan tudja, hogy ez az."
Na, végre! Mankót kaptak a sötétben tapogatódzó társadalomkutatók, a sémákban gondolkodó újságírók, a zsigerből értetlenkedők, és persze maguk az érintettek is, vagyis s rajongó tömegek. Végre mindenki számára egyértelművé vált, a középosztály az valami nagyon szexi dolog. Ezt egyébként eddig is sejtettem. Kevés dologgal kacérkodtak olyan kéjesen, mint a középosztállyal. Annyira gerjedtek rá a politikusok, hogy én már hiányoltam is az esetek többségében a tizennyolcas karikát. Régóta fityegett a kérdés a levegőben: na de, mi is középosztály. A másik kérdés, hogy mi is a pornó valójában, valahogy nem ágaskodott eddig előttünk ennyire, de, ami késik, az nem múlik. A két fogalom párba állítva azonban valóban bravúrosan megvilágítja az összefüggést, hogy valamiért nagyon nem akar még saját magának sem válaszolni a megkérdezett.
A középosztályos fordulatban ugyanis éppen az volt a szuper sokoldalú rejtett lehetőség, hogy milliók hihették szabadon: bizonyára róluk beszél a főnök, amikor a kiválasztottakra utal. A középosztály volt a kulcs a reményhez. A politikai pornográfia bravúrja, hogy a sikeres, a boldog, az eredményes, a gazdag tömegek körébe álmodhatta magát mindenki, aki elhitte, nyilván rá utal a középosztályos panel.
Akinek eddig nem volt pontos képe a pornográfiáról, az most egy életre szóló kapaszkodót kapott. A pornográfia az, már minden kétséget kizáróan éppen olyan, mint a középosztály. És ugyanolyan, mint a fekete lyuk. Így most nem tudnám pontosan definiálni az utóbbit sem, de ha látnám, biztos lennék, abban, hogy azt látom. Vagyis e tekintetben a fekete lyuk kiköpött középosztály. Elég csak rápillantanunk, és az agyunkba hasít a felismerés, jé hát tényleg, most hogy látom, ez bizony nem lehet más, csak a középosztály.
Csak azzal a feladvánnyal kell ilyenkor megbirkózni, hogy gondosan elválasszuk egymástól azokat, akik még a középosztály, azoktól, akik már nem. Mármint, ha egyáltalán kibogozható, hogy akik alul vannak, azok még önszántukból teszik azt, ami történik vagy azt már mások teszik velük. Sőt, esetleg, egy kicsit még élvezik is. Mert, ha nem, akkor ők már nem a középosztály, ott alant. De még mindig sokan lehetnek közöttük, akik örülhetnek, hogy megúszták annyival,
Nem is sokkal lejjebb ugyanis milliók, akik már szívnak, mint a torkos borz. Na, ők például nagyon nem olyanok, mint a pornográfia, mert ők egyértelműen és azonnal jól felismerhetően, vagyis, jól definiálhatóan, egyszerűen csak a nyomorultak.
Ők a többség. Róluk említést sem tenni, ez a politikai pornográfia.
|