Inkább vizsgáljuk meg, hogy tehet-e a Klubrádió arról, ami történik? Van-e összefüggés a törvényhozási döntés és a teljesítmény között? Mondjuk, volt-e bármilyen eljárás a Klubrádió ellen, amely lehetett volna akár az első figyelmeztetés a csapatnak: nem jó úton jártok. Kiderülhetett volna, hogy megalapozatlanok a kormányt bíráló állításaink. De nem! Megsértettük esetleg valakinek az emberi méltósághoz való jogát. De ilyen ügy sem volt. Vagy csak eltévesztettük a házszámot? Most hasít belém a felismerés: A Tisztelt Ház számot tévesztettük el! Abban a hiszemben készítettük a műsorokat, hogy nem a Tisztelt Háznak szólnak a Klubrádióban a beszélgetések, hanem a többieknek. Mindenkinek, akik nem dönthetnek mások sorsáról. Tehát azoknak, akik feje felett születnek a döntések. 

Csak egyfajta visszajelzést kaptunk, mégpedig, hogy rohamos tempóban nőtt a hallgatótáborunk. Egyre többen közülük már jobbról érkeznek. Még nem a jobbszélről, de már nem csak középről. Amire nem is számítottam, nincs olyan civil, aki szerint bármilyen haszna származna a Fidesznek abból, hogy el akarja némítani a Klubrádiót. Egykori Fidesz-szavazók telefonálnak eb a műsorba és hüledeznek. 

Több kárt okoz magának a Fidesz a médiaháborúval, mint amennyit a Klubrádió elnémításával nyerhet. 

Nálam körbeért az önvizsgálat. 

Nincs más hátra, tartson önvizsgálatot a kétharmad is. Hátha rájönnek, az erkölcsi törvények átírásához még kétharmad is kevés!