Zenei mementók a mozivásznon

Hubai Gergely filmtörténész az interjú elején elmondta, egy zenészről, énekesről szóló alkotás esetében nagyon fontos az időzítés. Míg az Amy Winehouse életét feldolgozó dokumentumfilmet – épp a műfaja miatt – rögtön az énekesnő halála után bemutatták, addig a legtöbb játékfilmet vagy egy évfordulóhoz, vagy egy divathullámhoz kötnek.

Az sem ritka, hogy egyik film sikere hozza magával a másikat, mint a Bohém Rapszódia, amely után nem sokkal mozikba is került az Elton Johnról szóló Rocketman. A Ray című életrajzi dráma pedig A nyughatatlannal mutat rokonságot több tekintetben.

Ez utóbbiak azért is különlegesek, mert bár zeneileg egy-egy szubkultúrát képviselnek, az alkotásokban feltűnő színészek ázsiója miatt tömeges érdeklődést váltottak ki.

A The Buddy Holy Story, a La Bamba vagy éppen az Édes álmok viszont – a bennük hallható rétegzene ellenére – azért keltette fel a nézők érdeklődését, mert egy-egy sajnálatos tragédia állt a középpontjukban.

Hubai Gergely elmondta, a The Doors film esetében pedig egészen más volt a helyzet. Jim Morrison már életében legendává vált, és nem sokkal halála után sok rendező érezte úgy, hogy a híres zenész és zenekarának történetét bemutatva egy egész korszakot, az akkori divatot, társadalmi berendezkedést hitelesen lehet ábrázolni. Végül Oliver Stone vitte vászonra a történetet, nagy sikerrel.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.