Politika – Szénási Sándor jegyzete

Egy eset nem eset, de mára három kis történetben is elhangzott egy-egy mondat a politizálás veszélyeiről. A Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója a 24.hu-nak azt nyilatkozta, a politikát a politika terében kell tartani, aki az intézményben politizál, az politikai választ kap, ilyen egyszerű a történet.

A Professzorok Batthyányi Körének elnöke, Náray-Szabó Gábor a demonstráló akadémiai dolgozókról mondta a Narancsban, hogy nem helyes, ha valaki az ellen tüntet, akitől a forrásokat kapja. Most pedig a szegedi egyetemen aláírásokat gyűjtő oktatókat szólította fel Pál József professzor, a Fidesz szegedi alelnöke, hogy ne politizáljanak. Az illetékes szakszervezet helyi embere közölte, hogy kormányellenes szervezkedésekbe nem fogtak, és nem fognak, de az alulfínanszírozás, az intézményrendszer autoriter átalakítása, a színvonal zuhanása ellen viszont kimennek az utcára.

Nehéz nem látni, hogy a vezér egyik aktuális, és nemkülönben bölcs, alászálló kultúrértékként terjedő üzenetével van dolgunk, amely a mai helyzetet, a politizálás elsorvadását hivatott rögzíteni, egyben bátorítani. A „ne politizálj, mert bajod eshet, illetve nem lesz bajod, ha nem ártakozol a politikába” sugallata voltaképpen a nix ugribugri másféle megfogalmazása, és mint ilyen, roppant ismerős.

Nem utalunk ehelyt a Kádár-rendszerre, mert utalhatnánk más rezsimekre is, a lényeg az antipolitika áthúzódó hagyománya, ami Náray megfogalmazása szerint részint azt is jelenti, hogy a politika azt tömköd zavartalanul a nép fejébe amit, akar, az ő dolga, másrészt az értelmiség, ha zavarja a sorosozás, kapcsoljon át más műsorra, hisz az nem neki szól. Így teljesedik be a vezér Gesunkenes Kulturgutja: az agymosott nép nem tud, a félreforduló értelmiségi meg nem akar politizálni. A politika a hatalom nyakába szakad, csak győzze szegény egyedül.

A hangfelvételt a poszt elején kattinthatja!