Orbán régi ismerőse mondta el, mi a baj a rezsimmel

Nagy Zoltánt még Orbán Viktor jelölte 1998-ban a GVH élére, a szakkollégiumi évekből ismerték egymást, ő rajkos volt, Orbán meg bibós. Orbán Viktor akkor azt mondta – emlékezett vissza a közgazdász –, hogy „fogakat kell adni” a szabályozó hatóságoknak, legyenek erősek, és ez neki nagyon tetszett. 1998-2000-ig kifejezetten barátja volt ennek a szemléletnek és a piacnyitási programoknak, pártolta, hogy bizonyos területeket szabadítsanak fel az állami monopóliumok alól. 2000 után több konfliktusuk volt, a Matolcsy György vezette gazdasági minisztériummal, valamint a diákhitel és a Postabank megvásárlása miatt.

Szerinte megszűnt a versenyalapú piacgazdaság a gazdaság kulcsterületein. Kivonják a verseny hatálya alól ezeket az ágazatokat, mindenre rátelepszik az állam, így állami döntés eredménye, hogy melyik vállalatnak mekkora lesz a nyereségrátája. Az állami szuverenitás csak fedőtörténete annak, hogy tudják magukhoz, a családjukhoz, oligarcháikhoz „beszipkázni” a friss jövedelmeket. A korrupció központosított, összefolyik, hogy a miniszterelnök, a Mészáros-csoport, vagy más kegyeltek mikor hoznak döntést, milyen vagyonelemeik vannak egyáltalán. Úgy is mondhatjuk, hogy az államot foglyuk ejtették az oligarchák, de úgy is, hogy miniszterelnök ejtette foglyul a gazdaság legfontosabb részét, ahol uniós pénz van; ez kölcsönös Nagy Zoltán szerint.

A független, autonóm gazdasági szereplők a perifériára szorultak. Általánosságban pedig eggyel lejjebb került a versenyzés szintje, Mészárosék már versenyeztetik az alvállalkozókat, de ennek nincs hatása a gazdaságra, a társadalomra, mert a profit Mészároséknál jelenik meg, nem javul a versenyképesség.

Arra a kérdésre, hogy pénzügyi zseni kell-e annak megoldásához, miként működik az uniós pénzek lefölözése, hogyan válik ingatlanná, majd visszakereshetetlenné különböző céghálókon keresztül az egész, Nagy Zoltán azt mondta: a miniszterelnök fejében kialakult annak a mesterterve, hogy ezt akarja. De szerinte nagyon sok szempontból szerencsés a kormány, a jó külső gazdasági helyzet és a pénzbőség miatt. Így nagyon kényelmesen megoldhatták, hogy a jövedelmek nagy részét magukhoz csatornázták, és még jutott pénz arra is, hogy a kisember úgy érezze, kap valamit, látványberuházásokat, sporteseményeket vagy épp ingyen mosógépet.

Az orosz és kínai pénzekről a volt GVH-elnök azt mondta: ezek hitelek, ez sokba kerül. Amit az EU-tól kapunk, az „ajándék volt”. Azt gondolja, 4-6 évig ezek a fajta építkezések ki tudják váltani az első számú célt, hogy a kormányközeli körök folyamatosan pénzhez jussanak, amivel a gazdaság minden részletébe beágyazzák magukat erőművektől hotelekig, üzemanyagokon át az IT-szektorig, hogy ezekből kirobbanthatatlanok legyenek. „Ha egy új világ jön”, ezek a cégek majd nem maguktól mennek tönkre, hanem a versenyben nem lesznek képesek fennmaradni. Ez szerinte hosszú és ránk nézve nagyon költséges folyamat lesz.

A tanítók, mentők, ápolók, tűzoltók közszolgák és még sokan másik keveset keresnek és dühösek. Nagy Zoltán szerint ezek a dühök nem adódnak össze, azért sem, mert nincs rendes sajtónyilvánosság. A rendszer képes arra, hogy sok embert, akit nem ér el a kormánykritikus sajtó, kalitkába zárjon. Szerinte ha a kormányzást a szakpolitikák végigvitelével mérjük, akkor nem is értékelhető, annyira rossz a kormány teljesítménye. a

Arról is kérdeztük, hogy a németek már érzik a válságot, az autóipar teljesítményét is visszafogják, ez Magyarországon talán még súlyosabb lehet a német autógyárak jelentős gazdasági szerepe miatt. Nagy Zoltán nem számít akkora válságra, mint a 2008-as, szerinte sokat tanult és jobban odafigyel a közgazdász szakma. Amúgy pedig szerinte, ha ilyen helyzetbe kerül, a kormány kitalál még egy olyan ellenséget, mint amilyenek a menekültek vagy Soros György.

A kormányzati sajtóbirodalmat, a KESMA-t úgy tekinti, hogy állami cég lett a korábbi nem állami cégekből, monopólium egyszemélyi irányítás alatt. Azért nyilvánították nemzetstratégiai érdekké (ilyenkor a kormány adhat felmentést az alól, hogy a GVH vizsgáljon valamit), mert valószínűleg a versenyhivatal nem talált volna olyat érvet, „amelyet elbír a papír”, ha ezt kellett volna engedélyeznie. Az európai uniós versenyjogot azért nem kell alkalmazni ebben az esetben, mert az uniós piacot nem érinti. Megjegyezte: az unióra az jellemző - szemben a propaganda állításaival -, hogy pontosan betartja a korlátait.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! Vagy akár a YouTube-on is. Iratkozzon fel a Klubrádió YT-csatornájára!