Olyan kútból ne igyunk, amiben nincs béka

Dr. Végvári Zsolt, a Duna-kutató Intézet igazgatója elmondta, az az érdekes a békáknál, hogy az utódgondozási sokféleségük csak a csontos halakéval állítható párhuzamba, a madarak például a kanyarban sincsenek hozzájuk képest. A szülők őrzik-védik, hordozgatják utódaikat, egyesek tavat ásnak nekik. A gondozási formák jórésze a trópusokon fordul elő. Korábbi hipotézisek alapján azt gondolták a kutatók, hogy az utódgondozási szokásokat a klíma határozza meg: ha nedvesebb a klíma, többet gondoz, ha száraz, akkor keveset. Voltak tehát előzetes feltételezések, de úgy tűnik, hogy ezek nem mind igazak. Egy évvel ezelőtti tanulmányukban azt találták, hogy a szárazföld meghódításával (ennek pontos mechanizmusa még nincs pontosan meghatározva), ahogy kialakult a szárazföldi életmód, az utódgondozás függetlenné vált a klímától, a békák és egyéb kétéltű fajok olyan mechanizmusokat találtak ki, hogy ha például nincs víz, akkor elhodozzák egy növény víztartó részébe az utódokat, vagy egy pocsolyába, vagy egyenesen csinálnak egyet, ez pedig olyan fajta magas szintű alkalmazkodást jelent, amire nem is gondolnánk, hogy képesek a békák. A klíma mellett vizsgálták a szülők közötti munkamegosztás és a szaporodási rendszerek  szerepét. A fészeképítés a legtöbb esetben a szülők együttműködésében valósul meg, sokszor több hím és nőstény részvételével (persze a hímek ivarsejtjei versengenek egymással mind több pete megtermékenyítéséért). Az őrzés viszont egyszülős tevékenység, amit sokszor territoriális hímek végeznek: hiszen a területtel együtt viszonylag könnyen őrizhetnek egy vagy több oda lerakott petecsomót is.

Összességében elmondható, hogy a gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával (és már a legősibb békacsaládoknál is kialakult), e viselkedés változatosságát pedig, bár hatással volt rá a klíma, jobban formálták a szaporodási rendszerek.

A kétéltűek az egyik leggyorsabban pusztuló állatcsoport a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatt. Nem csak fajok halnak ki, hanem gondozási módok is eltűnnek. Önmagában a klímaváltozás nem lenne gond ezeknek az állatoknak, mert remekül tudnak alkalmazkodni, viszont ahogy élőhelyet váltanának, északabbra vonulnának, urbánus akadályokba ütköznek, például autópálya hálózatokba, amiken képtelenek átkelni. Nincsenek olyan előnyösebb helyzetben, mint a repülő rovarok. Nem is olyan régen tűnt el az egyetlen ismert, gyomorköltő béka. Ez a faj az embernek is jól jött volna, hiszen ez a faj a gyomorsavak hatását megfelelő módon tudja tompítani, erre pedig gyomorműtéteknél lett volna szükség, de mire kimentek volna a kutatók, a faj kihalt. Rengeteg biológiai információt és funkciót elvesztünk a fajok eltűnésével, és ebből az emberiség is rosszul jöhet ki.

Olyan kútból ne igyunk, amiben nincs béka, mert ott valami gond van. Örüljünk annak is, ha békák vannak a kertünkben, mert ez azt jelenti, a közelben van egy számukra megfelelő vizesélőhely. A vizesélőhelyek minőségét mutatják tehát ezek az állatok, emellett rengeteg szúnyogot, legyet megesznek, és persze nagyon sok vízimadár létezése tőlük függ. Nagyon sokan vannak, és nagyon sokféle szerepet töltenek be ragadozóként és prédaként is. A sokszínűség pedig nemcsak a fajok szintjén, hanem a viselkedés szintjén is értelmezendő.