Látószög alatt

Magyarország és Lengyelország arra szolgáltatott példát, hogy - mintegy az Európai Unió érzékelő radarjának látószöge alatt repülve – olyan informális hatalmi struktúrát alakított ki, amellyel aláásta a demokráciát. Erről jelentetett meg terjedelmes tanulmányt Zgut Edit politológus a Review of Democracy című online kiadványban, amelyet a Közép-európai Egyetem, a CEU Demokrácia Intézete jelentet meg. A szerző szerint a Fidesz, illetve a Jog és Igazságosság kormánya egész sikeresen folytatta mindeddig macska-egér játékát az EU-val. Az unió gazdag kelléktárat teremtett a jogállamiság ügyében - beleértve az úgynevezett jogállamisági feltételrendszer szabályozását -, mégsem tudta megfékezni a demokrácia hanyatlását ebben a két tagállamban.

Zgut Edit kiemeli, hogy mind Orbán Viktor, mind Jarosław Kaczyński külön támogatói bázist hozott létre saját politikai céljainak szolgálatában, hatalmának bebetonozása érdekében. Ez mélységesen negatív hatással volt az intézmények minőségére, foglyul ejtette az államot, és magasabb sebességfokozatba kapcsolta a klienskört jellemző korrupciót. Minden fajta rendszer formális és informális gyakorlatok révén működik, de a hibrid vagy jelentős demokráciadeficitet mutató politikai rezsimeket különösképpen jellemzik az informális intézmények.

Ahhoz, hogy megértsük az Orbán-rendszer természetét, a szerző Móricz Zsigmond Rokonok című regényét ajánlja elolvasásra - a két világháború közötti Magyarország fiktív városát, a rendszerszintű korrupció melegágyát, a provinciális előkelőségek klienshálózatát. A feudális alapú függő helyzet, az, hogy bizonyos értelemben mindenki a kormánytól függ, a demokratikus átmenet harminc esztendeje után is érvényes, sőt, érvényesebb, mint valaha. A döntéshozatal fő terepe gyakran a hivatalos intézményi kereteken kívül található, olyan aktorok bevonásával - beleértve a miniszterelnök közeli rokonait is -, akik nem viselnek alkotmányos felelősséget. Bár a döntéseket hivatalosan gyakran a törvényalkotási szabályoknak megfelelően hozzák meg, a kormány gondoskodik arról, hogy a jog igazodjék a rezsim autoriter célkitűzéseihez.

Zgut kitér a közbeszerzések sorozatos nyerteseiből álló nagyvállalkozói kör bemutatása mellett a média túszul ejtésére is. A kormánypárti médiára a legnagyobb befolyást gyakorló személyi kör feltérképezésén túl hangsúlyosan foglalkozik a KESMA médiabirodalommal, amely Orbán felügyelete alatt áll. Az, hogy 2018-ban 470 médiaintézmény irányítója - minden üzleti megfontolást mellőzve - úgymond „önként” odaadományozta ezeket a javakat az akkor létrehozott központi alapítványnak, a szerző szerint azt támasztja alá, hogy ezek a haverok sosem voltak igazi tulajdonosai a szóban forgó kiadványoknak.

Zgut Edit áttekinti a különböző uniós eljárásokat, és megállapítja: Magyarország esetében az a gond, hogy az olyan uniós eszközök, mint például a jogállamisági feltételrendszer szabályozása, az EU-jog megsértésének csak az egyes eseteire képesek reagálni, és nem tudják kezelni az önmagukban kisebb törvényalkotási változtatásoknak az összeadott hatását, illetve Orbán informális hatalomgyakorlását a demokrácia visszaszorítása érdekében. Másfelől az uniós alapszerződés hetedik cikke szerkezetileg alkalmatlan a tagállamok megfegyelmezésére - az egyöntetűség követelménye miatt -, továbbá alkalmatlan arra, hogy érzékelje a jogszerűség szürke zónájába eső informális hatalomgyakorlást, így az erőszakos szavazatvásárlást és a szavazók megfélemlítését.

"Az EU-nak az elmúlt évtized során meg kellett volna tanulnia, hogy Orbán Viktor mestere annak, miként tegyen eleget formálisan a követelményeknek, miközben érdemben informális módon aláássa a demokráciát. Bújócskázik abban a jog által mélyen átitatott közegben, amelyben az EU intézményei az átláthatóságon és a felelősségre vonhatóságon alapulnak, és ahol bizonyos tagállamokban hiányzik a politikai akarat mások megbüntetésére” - írja Zgut Edit, és példaként említi, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított ugyan Magyarország ellen, miután a Médiatanács elutasította a Klubrádió frekvenciahosszabbítási kérelmét, ezt túl szűk értelemben és túlságosan megkésve tette, és így nem tudott eredményt elérni.

A tudományos tevékenységét jelenleg Lengyelországban folytató politológus tanulmányának végkövetkeztetése: az összképet szem előtt tartó, a teljes hatásmechanizmusra alapozott, úgynevezett holisztikus megközelítésre van szükség az EU-intézmények részéről. Ebben a megelőzésnek, az azonnali jogi fellépésnek és az uniós pénzalapok hatékony felfüggesztésének egyaránt meg kell legyen a maga szerepe. Zgut szerint az EU először is többet tehetne a korrupció ellen, például az egységes piaci feltételeket értékelő technikai eszközök révén, másodsorban a versenyjog és az állami támogatás szabályai alapján több kötelezettségi eljárást kellene indítania a média elfoglalása miatt, harmadrészt pedig növelni kellene az informális nyomást az autokrata tagállamokra az Európai Tanácson belül, ahol Németországnak van a legnagyobb politikai és gazdasági befolyása. A piszkos kompromisszumok egyáltalán nem akadályozzák meg a demokrácia visszaszorítását, hanem éppen ellenkező hatást váltanak ki - zárul Zgut Edit tanulmánya a Review of Democracyban.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.