Keverjük a mérget

Méreg teszi a dózist - ezt Paracelsus óta tudjuk. Van egy lineáris dózis hatás görbe: minél többet viszünk be egy anyagból, annál toxikusabb lesz. Azt, hogy egy adott hatóanyagnak mennyi a letális dózisa, azt állatkísérletekkel lehet eldönteni, mégpedig úgy, hogy mi az a mennyiség, amitől a kezelt állatok fele elpusztul A gombáknál például különböző fokozatú mérgek vannak, de összességében elmondható, hogy a gombatoxinok és a bakteriális toxinok nagyon alacsony mikrogramm nagyságrendben is mérgezőek tudnak lenni, tehát kevés gomba is elég, hogy halálos mérgezést okozzon. A gombák azonban nem véletlenül termelik ezekt, hanem a kártevők ellen. Ezek ugyanis természetes ideg- és sejtmérgek, amik gátolják a rovarok és kártevők anyagcseréjét, amivel a gomba védekezni tud. Másik példa, a gyűszűvirág mérge, amit nagyon pici dzósiban a szívozom erősítésére lehet használni, nagyobb dózisban viszont annyira lelassítja a szívműködést, hogy halált okoz. Ami tehát hat, annak van mellékhatása is és túl is lehet adagolni, ami alapján a növényeket is túl lehet adagolni.

Második megállónkban a mérgező családi kapcsolatokról beszélgettünk. Elsősorban mindig a szülők feladata, hogy hogyan van rend a családban, hogy alakulnak a dolgok. Arról nem tehetünk, hogy milyen személyiséggel születünk. Sokszor nagyon különbözik a szülő és a gyerek, vagy a testvérek személyisége, de ez a ritkább eset, amikor ebből következik konfliktus családon belül. Vannak struktúra szempontjából fix pontok minden családban: kik a szülők, kik a gyerekek, kik alkotnak egy párt, van-e én-időnk - ezek mind alrendszerek, amiket ha egymástól függetlenül lehet kezelni, egymást nem rombolják, akkor beszélünk egészséges családról, de minden családnál különbözik mi fér bele. Az abúzus, a szenvedélybetegség vagy ellátatlan mentális betegség soha nem fér bele. A családterápián tud épülni a család a romboló hatásokból. A szülői hozzáállás, például “csak az az igaz és jó, amit én mondok”, bár lehet, hogy rossz hatással van a gyerekekre, de ebből az illető tud gyógyulni, a toxikusságot úgy kell érteni, hogy olyan maradandó sérüléseket szenved el az egyén, amiből csak hosszú egyéni terápiából tud felépülni.

Ha már a családunkat nem választhatjuk meg, a barátainkat igen. A baráti kapcsolatok nagyban befolyásolják a mentális állapot. Ezek az emberi kapcsolatok azt fejezik ki, hogy ránk szükség van, fontosak vagyunk valakinek. Ha beteg vagyok, akkor van értelme, hogy meggyógyuljak, gondoskodnak rólam, elmondhatom valakinek hogy vagyok, ezek összességében mind ahhoz járulnak hozzá, hogy testi-lelki egészségben éljünk. Angol kutatások azt mutatják, hogy ez az évszázad a magány évszázada, a magány pedig súlyosan hat, hiszen sokkal magasabb a mentális betegségek aránya körükben, ahogy az öngyilkossági ráta is nagyon magas. A problémáink elmesélése egyfelől stresszoldó hatású, másfelől pedig nagyon fontos, hogy a másikat meghallgassuk, hiszen ebből tudjuk, hogy a szomszéd kerje nem zöldebb. Amikor meghallgatjuk a másik problémáit, rájövünk, hogy ugynazzal a problémával küzdenek, ami gyógyító ránk nézve, hiszen segít a toxikus érzések elkerülésében, hogy ne legyünk irigyek, ne akarjuk a másét. Nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, hiszen ezeket semmi más nem tudja pótolni.