Ismét magyar Oscar 2020-ban? Sikeres magyar filmesek a nagyvilágban

Bordán Lili színésznő már New Yorkban született, mégis Magyarországon kapta első filmes lehetőségeit. Édesanyja Bordán Irén, a hetvenes évek egyik legfoglalkoztatottabb színésznője volt nálunk, de Amerikában sem hagyott fel a színészettel. Sőt volt, hogy anya és lánya együtt ment castingra, s mindketten megkapták filmszerepüket. Lili jelenleg Los Angeles és New York között ingázik, utóbbi városban rendezői és produceri kurzusra jár, valamint készül első rendezésére. Számos amerikai sorozatban és mozifilmben szerepelt, legutóbb a Könyvklub című filmben, melyben Jane Fondát és Diane Keatont is láthattuk. Lili megosztotta velünk, hogy az amerikai filmesek kifejezetten szeretik a magyar akcentust, némi brittel keverve. Az akcentus tehát ne legyen gátja a castingokra jelentkező magyar színészeknek! Vajon sikerül-e beteljesítenie az amerikai álmot?

Színészként indult, mégis filmrendezőként gurult elé a vörös szőnyeg. Mundruczó Kornél szinte minden filmjével valamilyen rangos nemzetközi díjat hoz haza. Már pályakezdő rendezőként meghívást kapott Cannes-ba. Összesen hétszer járt a neves fesztiválvárosban, többek között a Delta és a Fehér isten című filmjeivel. Újabban pedig Hollywood is komoly realitás lehet számára. Adásunkban a kezdeti évekre is visszaemlékezett, amikor még romantikus hevülettel, alig 700 ezer forintból készítette első nagyjátékfilmjét, a „Nincsen nekem vágyam semmi”-t. Viszont még ő sem tudja megfejteni, hogy Magyarországhoz képest miért nézik többen filmjeit pl. a new yorki művészmozikban és méltatják jobban a nemzetközi sajtóban, mint itthon.

Bánovits Ottó legutóbbi, Dark Chamber című rövidfilmje megnyert egy Oscar-kvalifikációs fesztivált, úgyhogy most drukkolhatunk, hogy felkerüljön az Oscar-shortlistre és 2020-ban ott legyen a befutónál. Története a 71 menedékkérő halálát okozó „halálkamion” esetét mutatja be. Ötperces, 1 snittes rövidfilmjében Tarr Béla és Jancsó Miklós technikáját idézi. Arról is beszélgettünk vele, hogy milyen volt Annie Leibovitz világhírű fotóművész mellett rendezőként dolgozni. S mivel Londonban és Svédországban végzett filmrendezőként, így a svéd-magyar oktatás különbségeiről, hasonlóságairól is szó esett. Londonról például úgy gondolja: filmes híd Európa és Amerika között.

Báron György filmesztéta, filmkritikus, a FIPRESCI, azaz a Nemzetközi Filmkritikus Szövetség tagja, egyetemi tanár. Többek közt arról beszélgettünk, hogy milyen módokon lehet a legnagyobb fesztiválokon érvényesülni egy magyar filmesnek, egyáltalán ugródeszkának számít-e egy rangos díj? Hogyan lehet megtapadni a nemzetközi palettán, és hogyan állnak a világban a magyar filmesek az utóbbi időben? Úgy látja, a nemzetközi filmes világ nem egy rossz amerikai utánzatot vár a magyar filmektől, hanem a mi saját, kelet-európai történeteink kellenekAz adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.