Bálint gazda: Még a munkatáborban is történtek velem jó dolgok

Száz éves Bálint György, a népszerű Bálint gazda, akit a jeles alkalomból otthonában látogattunk meg. A kertészmérnök a világ jövőjét optimistán, Magyarországét negatívan látja, bánkódik fiatal családtagjai apolitikusságán, de pozitív életszemlélete bárkinek példaértékű lehet. A Bálint gazdával készült beszélgetésből további részleteket hallhatnak és olvashatnak a cikkben.

Éppen olyan vendégségbe érkezni Bálint gazdához, ahogy azt az ember elképzeli: miután a felesége, Antónia megkérdezte, mit iszunk, a tálcára a vizek mellé természetesen került pár frissen szedett gyümölcs is a kertből. Sárgabarack, annak van szezonja.

A közelgő századik születésnap és az emlékezetes díszpolgári cím körüli viták miatt Bálint György telefonja gyakran csörög. Azt mondja, az utóbbi hetekben nem volt olyan nap, hogy ne keresték volna a sajtótól. És persze ha éppen nem újságírókkal beszél is sokan keresik fel a kérdéseikkel.

A harminchatodik könyve jelenik meg nemsokára, hacsak meg nem előzi egy másik, mert akkor az a harminchetedik lesz - mondja. Az elmúlt két évben két kötetet írt.

Bálint gazda Facebook-oldalát több mint 400 ezren követik és bár a kezeléséért unokája felel, a tartalmat még mindig Bálint György szolgáltatja. Ott is rengeteg kérdést kap, és a megnövekedett médiafigyelem – nem tagadja, alaposan elfárasztja. De ha csak teheti, minden felkérésnek eleget tesz.

Ott jártunkkor büszkén mutatta a francia Libération kétoldalas, róla készült összeállítását – franciául ez volt az első cikk, ami megjelent róla, mondta. A munkájáról kérdezték, de persze szóba került az aktuálpolitika is. Egyáltalán nem gondolta, hogy megjelenik, azt meg a legkevésbé sem, hogy ilyen terjedelemben. De gyorsan visszatérünk kedvenc témájára és az asztalra tett sárgabarackokra.

Ezt a sikerélményt a városi ember már ritkán éli át, pedig Bálint gazda szerint szükségünk lenne rá. Ahogy abban a szenvedélybetegeknek fenntartott szanatóriumban is segíti a gyógyulást a kertészkedés, amelyben ő maga is segített beindítani a gondozottak zöldségtermesztését.

Arra kell a társadalomnak törekednie, hogy minden talpalatnyi földet műveljenek meg, adjon valami hasznos növényt. Angliai, második világháborús példát felidézve azt is mondta: ennek társadalmi hatása is pozitív volt, összehozta az embereket.

Hat évvel ezelőtt magaságy-kertet csináltak Kőbányán, ott van egy szociális otthon, amely alkohol-és drogfüggőket gyógyít. Ő tervezte meg, gondozniuk kellett a bentlakóknak, és cserébe felhasználhatják a termést. Az a nagyszerű ebben, hogy témává válik a betegek között, nem a politikáról beszélgetnek, hanem arról, kinek mennyi paradicsoma termett.

A jó hír: nem kell a szenvedélybetegekhez hasonló mélységeket megélni, hogy rájöjjünk a kertészkedés örömeire és hasznosságára. Bálint gazdával beszélgetni egyébként a kertészkedésnél is jobb terápia. Nehéz nála pozitívabb gondolkodású emberrel találkozni. Ugyan ki lenne képes még a munkaszolgálatban is a jót meglátni?

„Parasztembernek tartom magam, és a parasztember tudja, hogy minden ősszel el kell vetni a búzát ahhoz, hogy a következő évben aratni lehessen. És csak akkor van aratás, ha vetés is volt. És ezt az optimista szemléletet tulajdonképpen egész életemben tudtam tartani. A legnehezebb körülmények között is meg voltam győződve, hogy van megoldás.”

A második világháborúban elszenvedett csapások és családja elvesztése benne nem bosszúvágyat szült. Ez pedig alighanem az őt munkatáborból való szabadulása után gondozó egyik apácának köszönhető. Bálint gazda pozitív szemlélete csak akkor válik borússá, amikor a magyar közállapotokról kezdünk beszélgetni.

A jelenlegi helyzetünk is egyre inkább fokozza a különbségeket, például, hogy a Klubrádiót nem lehet hallgatni 200 kilométerre Budapesttől, sokan kénytelenek a Kossuthot hallgatni. Pedig meg kellene adni minden állampolgárnak, ami jár. Bár nem szereti a nagy szavakat, úgy véli, ha a francia forradalom hármas jelszavában foglaltak megvalósulnának, nemcsak remény, hanem objektív esély lenne arra, hogy javuljon a társadalom.

Majdnem egymillió ember elment az országból, ki a felelős ezért? – tette fel a kérdést Bálint György. Kinek van elég lelkiismerete kimondani: ez azért történt, mert nem gondoskodtak arról, hogy az orvos, a pedagógus kapjon tisztességes fizetést, egyáltalán, mindenki, aki értéket állít elő, kapja meg az ellenszolgáltatást a munkájáért.

A problémákért pedig nem csak a kormányt okolja.

Azon nem is csodálkozik, hogy családja fiatalabb tagjait nem érdekli a politika. Ő azért próbál ezen változtatni.

Azért vállalta a képviselőséget, mert úgy érezte, a tapasztalatai jobban hasznosulhatnak, mint nyugdíjasként, de sajnos nem így volt. Őt is rá akarták kényszeríteni arra, hogy mondja a hivatalos szöveget, és amikor elkezdett beszélni arról a falusi embereknek, hogy kell táplálni a tehenet, mondták, hogy nem ez kell. 

A családjában is azt látja, hogy ha összejönnek és szóba kerül valamilyen politikai kérdés, a fiatalabbak csak legyintenek, távol tartják magukat tőle. Személy szerint valószínűleg igazuk van. A politika egy szakma, és szerinte sok a nem hozzáértő ezen a pályán Magyarországon és a világban is, például Donald Trump, aki üzletember, nem politikus.

Magyarország jövője tehát aggasztja, de a világ – klímakatasztrófa és globális válságok ide vagy oda – szerinte jobb hely lehet a jövőben.

Nagyon gyakran jár vidékre és keservesnek érzi. Jellemző képként írta le, hogy üresek az udvarok, a sertésólat rég lebontották, a szarvasmarha-istállóban az unoka autója áll, a szobákat nem fűtik, csak a konyhát, ahol két idős ember ül a sparhelt mellett és egymást szidják azért, ami történt. 

A második világháború után egy magyar származású amerikai katona segített volna neki a tengerentúlra jutni. A lehetőséget visszautasította, mert bízott benne, hogy itthon újra találkozhat a családjával – csalódnia kellett, egy nővérén kívül senki nem élte túl a holokausztot és hamarosan ő is meghalt. A döntését azonban nem bánta meg.

Bálint gazda a fiataloknak is egyszerű, de sokaknak talán nem olyan könnyen megvalósítható tanáccsal látja el:

Az embernek nem szabad soha elveszítenie a reményt arra, hogy javul a világ. Az a nagy értéke a fiatalságnak, hogy akkor indokolt és jogos az optimizmus, mert lehet, hogy tényleg jobb lesz minden – mondta Bálint György.

Iratkozzon fel a Klubrádió YouTube-csatornájára, hogy ne maradjon le videós anyagainkról sem!

A rádióban is elhangzott adást a cikk tetején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. A többi hanganyagot a cikkbe beillesztve találják.