Az előválasztástól Marbelláig – Hardy Mihály jegyzete

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában azon, hogy milyen hosszú is az út. Mármint az az út, ami elvezetett a mostani előválasztáshoz és ami elvezet majd a jövő tavaszi választásokig. Ne feledjük: ennek az útnak a felismeréséhez szükség volt a 2018-as, hidegzuhannyal felérő ellenzéki választási vereséghez; ahhoz, hogy végre rájöjjenek a pártok, egyedül nem megy. Ugye, milyen ismerős a szöveg?

Hozzáteszem, még mindig csak az út elején járunk, de a mostani eredmények máris egy sor tapasztalattal gazdagították a magyar politikai kultúrát, a pártokat és a támogatóikat egyaránt. Vegyük csak sorra a néha nagyon is kézenfekvő tanulságokat!

Az ellenzéki előválasztás máris tisztázott néhány alapvető kérdést. Például azt, hogy az ellenzéki pártok képesek az együttműködésre, képesek közösen fellépni, és képesek együtt kezelni a rázós helyzeteket is. Az előválasztás például segített az öntisztulás elindításában, Zuglótól kezdve Székesfehérváron át egészen Ózdig. Csak remélni tudjuk, hogy a folyamat nem áll meg, és még a végleges listák összeállítása előtt kiesnek a kétes múltú, nehezen vállalható jelöltek, az off-shore baronesszektől a vizuálisan is jól definiálható nácikig. Marad belőlük épp elég a másik oldalon… is.

Dobrev Klára és a DK vezető pozíciója talán nem meglepő, nagyon sok terepmunka, kemény országjárás és egy komoly aktivistahálózat áll mögötte. Karácsony Gergelyről kiderült, hogy az ő igazi hátországa Budapest, vidéken kevésbé ismert vagy elismert. Márki-Zay Péter harmadik helye meglepetés, országos lefedettségű párt nélkül, kis költségvetésből, sok önkéntesre támaszkodó kampányához képest beleszólhat a kormányfőjelölti versenybe; sok kiábrándult fideszes szavazót képes hozni az ellenzéki együttműködéshez. Jakab Péter és a Jobbik szereplése a korábbi várakozásokhoz képest gyengébb, róla azt gondolhattuk, hogy erősebb lesz a vidéki szavazók körében. A momentumos Fekete-Győr András halvány eredménye sokkal inkább lehet személyes kudarc, mint a párt népszerűségvesztése. Meglehet: a minden irányba szúrós megjegyzéseit nem értékelték a választók, még lesz ideje finomítani a stílusán.

Annyi bizonyos, hogy az ellenzéki előválasztás nagyszerűen betöltötte a szerepét, mozgósította a kiábrándult szavazókat, valódi párbeszédre kényszerítette az ellenzéki pártokat, alternatívákat kínált a választóknak. A siker egyik fontos mérőfoka az a szinte már kínos elhallgatás, amivel a kormánypárti média igyekszik nem beszámolni az előválasztásról.

Most kezdődik az előválasztás második fordulója, itt már csak a kormányfőjelöltség megszerzéséért folyik a verseny. Nincs szükség különösebb jóstehetségre ahhoz, hogy akárki is lesz a befutó, soha nem látott fideszes össztűz zúdul majd rá, megtetézve a nagykereskedelmi méretekben folytatott költségvetési szavazatvásárlástól, az adóvisszatérítéstől egészen a nyugdíj-juttatásokig. Mondom, hosszú még az út a jövő tavaszi választásokig.

És akkor, ha minden úgy alakul, ahogy egy demokráciában illik, akkor Orbán Viktor nyugodtan tologathatja az unokáját nyáron a babakocsiban, a fején szalmakalappal. A spanyolországi Marbella tengerparti sétányán. Lesz bőven szabadideje a családlátogatásra...

Hardy Mihály jegyzete a 2021. szeptember 30-i Esti gyorsban hangzott el.