„A tisztaság nem egy abszolút kategória”
24/05/2019 14:38
| Szerző: Klubrádió
Juhász Katalin néprajzkutató járt Gálvölgyi Jánosnál az Ötösben, ahol egyik szakterületéről, a tisztálkodástörténetről mesélt.
Hogy a fürdés egyben közösségi élmény is, már az antik időkben megjelent. Ahogy a honfoglaló magyarok sem vetették meg a mosakodást, mint a kényeztetés egy formáját. Izzasztó sátraikban amolyan korai szaunákat működtettek, és ha kellett vitték magukkal a vándorlásokra bőrkádjaikat.
A fürdőkultúra a középkorra vált jellemzővé, és hazánkban - ahol volt természetes melegvízű forrás -, ki is alakították fürdőiket a magyarok. A törökök később ezt használták az általuk megvalósított fürdők alapjainak.
A tisztálkodási szokások a civilizáció fejlődésével bővültek ki – mondta Juhász Katalin. Hozzátette, ezzel együtt egyre jobban el is távolodtunk a természettől.
Az első dezodorok Amerikában az 1860-as években jelentek meg, míg hazánkban az 1970-es években vált valóban elterjedtté a használatuk.
A néprajzkutató vizsgálati tárgyainak egyike az archaikus paraszti tisztálkodás, amely több korszakra osztható, de elsősorban a polgárosodás vidékre való beszivárgása hatott rá. Míg évszázadokon keresztül egy otthon teljes pipere készletét egy házilag főzött szappan és egy borotva jelentette – ünnepi alkalmakkor esetleg egy kölni –, addig az egyre hangsúlyosabbá váló városi élet, a mozival, magazinok megjelenésével kiváltotta az igényt – főleg a fiatalabb vidéki lakosságból –, hogy maga is nagyobb figyelmet fordítson a témára.
A lányok a gyufa kormával kezdték el festeni a szemöldöküket, és krepp papírral pirosították az arcukat.
A hajmosás is fontos kérdéssé vált a múlt század közepére. Az 1950-es években a tanácsadásokban a kéthetente történő hajmosást ajánlották, majd az 1960-as évekre ezt már heti rendszerességre változtatták.
Juhász Katalin kiemelte, ha a tiszta és tisztátalan fogalompárt vizsgáljuk, hamar eljutunk a fizikai kosz kérdésétől a lelki megtisztulásig. Így a fürdés hajdanán elsősorban rituálé volt. Az újszülött első, vagy éppen az elhunyt utolsó fürdetésére nagy hangsúlyt fektettek. A vidéki lakosság ünnepkor vagy szimplán templomba menetel előtt kerített alkalmat a tisztálkodásra.
A műsort a fenti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
