A magyar ész - Szénási Sándor jegyzete

A magyar egy igazi multikulturális lélek, ez most már biztos, bár eddig is gyanítottuk, hogy párhuzamos, egymással nem is érintkező világok férnek el benne. Valahogy úgy kell elképzelni a dolgot, mint az Árpád-sávokat, csak esetünkben az ezüst és vörös mellett más színek is pompáznak, a bőség zavara - mondhatni - csúcsra hág.

A Závecz Research mutatta ki, hogy a hazai populáció 68 %-a érzi úgy, hogy az Unió jó hatással van rá; egy másik, szorosan mellett futó véleménycsíkban viszont Brüsszel csupán 44%-ban kóser, ami ámulatra késztethet egy tanulatlan vallont, ő ugyanis szereti egybemosni az EU-t az ő központjával. A magyar azonban szofisztikáltabb, hogy miért, az kérdés: egyesek azt mondják, a kormánypropaganda agymosása pusztította le Brüsszel nevét a honi agyakban, mások inkább a már mondott finom, és érzékeny kelet-európai lélekre tippelnek.

Az sem értik sokan, hogy az Unió 68%-os támogatottsága hogyan fér össze az orosz befolyás pompás következményeit ecsetelő 49%-kal, hiszen - érvelnek a sültrealisták - Moszkva mindent megtesz Európa bomlasztása érdekében, és ebben éppen Budapest az egyik legfőbb partnere. Mármost nincs az a focimeccs, ahol mind a két félnek szurkolunk, illetve nonszensz, hogy jelentős arányban kedveljük azt, aki tönkre óhajtja tenni a nekünk oly kedves, és oly sok aranytojást tojó európai intézményrendszert.

Összefoglalva: a magyar közvélemény párhuzamos világai, és a bennük tárolt, egymást kizáró igazságok halmazai az őrületbe tudják kergetni a formállogika híveit, a protestáns racionalizmus követőit, az egyistenhit fekete-fehér tételein felnőtt egyedeket, valamint az európai felvilágosodás hagyományaiban hívő, egyre kevésbé széles rétegeket.

Holott a jelenség mögött észokok, sőt valóságos bölcsességek, évszázados tapasztalatok rejtőznek. A sokféle igazság azért van, hogy a folyton ide-oda rángatott, történelmében állandóan összevissza kóválygó ország pillanatnyi helyzetének megfelelően választhasson közülük. A magyar párhuzamosok egyáltalán nem a végtelenbe tartanak, csak a legközelebbi rendszerváltásig; ott előszedjük, ami éppen kell, oroszok, Brüsszel, Amerika, Kádár, Orbán, esetleg Semjén, ha nagyon rossz passzban vagyunk.

Bennünket már nem érhetnek meglepetések.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. május 23-i adásában hangzott el.