A földönfutók szabadsága

Új ablakban

2022. január 20. Útszélen (2022. január 20., csütörtök 15:00)

41:45

00:00

Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta

Ezek a mondatok akkor keletkeztek, amikor több mint három évvel ezelőtt a regnáló hatalom újra nekiveselkedett annak, hogy ellenséget képezzen a leginkább kiszolgáltatott, igazából abszurd helyzetben levő emberekből. Nem szívesen írom le, de attól tartok, mára mindezt megszoktuk. EZEK – mert nincs is kedvem sehogyan sem hívni azt a hatalmat gyakorló gépezetet, amely féktelen harácsolása közben ráadásul élvezi is, hogy még át is gázol mindazokon, akiket maga taszított az út szélére – szóval EZEK tovább léptek azóta. Percről perce újabb ellenségek képzésével, a nehéz helyzetben levők eltiprásával igyekeznek erőt demonstrálni, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyi, és milyen különféle embertársunk sorsa lett rutinszerűen a kirekesztés és a méltatlan bánásmód. Hogy hányan is ébrednek, ébredhetnek, ébredhetünk arra, hogy nocsak, ellenem is uszítanak? Néha saját magunkra nézünk és azt mondjuk: ejnye, csak nem én is célpont vagyok? És kevesen vannak, akik belátják: ha nem figyelünk azokra, akik a legesendőbbek, akkor nagyobb eséllyel rúg a mi fejünkre is az a bizonyos, krumpliosztás és mindenféle eszelős osztogatás álcájába burkolt, kíméletlenül sárba tipró bakancs.

Mindez, például a saját személyes félelmünk azonban nem lehet ok arra, hogy megfeledkezzünk azokról, akiknek a közelítő és a beköszönt tél fagyos lehelete a mindennapi halálfélelmet konkrétan jelenti. Szóval akkora a zaj és annyi a mocsok, plusz még a járvány, annyira megviselő és méltatlan az oligarchák harácsolása ellenére talpon maradnunk, hogy azt veszem észre: alig foglalkozunk azokkal, akik most statisztikailag talán nagyobb veszélyben vannak, mint ha kint állnának egy szál ingben a harcmezőn. Azokról beszélek, akiknek nincs otthonuk, elveszítették, nem is volt, esélyük sincs arra, hogy legyen, vagy van esélyük, csak még nem látszik. Viszont a hangjuk mintha eltűnt volna, nem hangosítja fel őket senki. És az, hogy nemigen van szó róluk, aligha jelenti azt, hogy kitört a világjólét, nincs itt semmi látnivaló.

Hahó, figyeljünk egymásra!

– indította Józsa Márta jegyzetével az Útszélen aktuális adását, melynek ezek voltak a témái:

- Mit jelent a hajléktalanság a 21. században és miért nem hajlik a politika arra, hogy elfogadja a lakhatási minimumot?
- Hogyan verik át csalók a lakásvásárlókat?
- Miért dönt valaki úgy, hogy befogadja a saját panziójába télvíz idején az éhezőket-fázókat?

Az adás vendégei: 
- Csepregi Dorka, a Város Mindenkié csoport közösségszervezője
- Tomoriné Fügedi Éva
- Fónagy István