A becsapott választóknak a nem létező haszon is elég

Valóban kétséges, hogy a félősebb emberek inkább a konzervatív pártokra szavaznak, ugyanis a politikai szimpátiákat ennél jóval több tényező alakítja. Ennek alátámasztására több érvet is fel lehet hozni, ezek egyike lélektani megalapozottságú – mondta a Reggeli személyben Pléh Csaba kognitív pszichológus.

Az akadémikus a Klubrádió műsorában arra a kutatási eredményre reagált, amely megkérdőjelezi annak a 2008-as vizsgálatnak az eredményét, amely arra jutott, az emberek politikai beállítódásának biológiai alapjai vannak.

Pléh Csaba szerint a fenyegető helyzetekre adott reakciókban megfigyelhető egyéni különbségeknek ugyan részben biológiai alapja van, de a túlzott ellenhatásra genetikusan hajlamos személyben ez csak akkor manifesztálódik, vagyis válik a jellemzőjévé, ha az életben tényleg nagyon sok félelemkeltő helyzettel találkozik.

Ez a manifesztálódás azonban nem csak az adott személy sorsát befolyásolhatja, hanem az utódjaiét is, az úgynevezett epigenetikai elméletek szerint ugyanis a környezeti tényezők szülőkre gyakorolt hatása molekulárisan igazolható változásokat okoz gyermekeik génkifejeződését tekintve is.

A túlreakcióra hajlamos, epigenetikusan meghatározott személyekben a válaszmechanizmus felerősödését tehát külső ingerek válthatják ki, így ez a változás a politika és a kulturális közeg felelőssége – emelte ki Pléh Csaba.. Az a hatalom, amely direkt ijesztgeti a polgárokat, azok egy csoportjára nagyon erős hatást gyakorolhat. A társadalomkutatóknak ezért ismételten fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy a félelemkeltésre alapozó politikai mozgalmak és kultúrák milyen veszélyeket rejthetnek a következő nemzedékek számára – mondta.

Az akadémikus egyúttal megjegyezte, minden embercsoporton belül vannak nagyobb félelmi reakciójú, és a félelmi helyzeteket „fapofával” tűrő emberek, és a félelmi reakciókat természetesen nem csak az epigenetikai meghatározottság, hanem a tanulás, a szociokulturális öröklődés is befolyásolja. A kettő nem mond ellent egymásnak.

A pszichológus azt is hangsúlyozta, hogy a virtuális, tehát a valóságban nem létező, csak vélt fenyegetés ugyanolyan erőssé tud válni hatásában, mint a tényleges veszély. Nagyon sok kutatás kimutatta, hogy az ember a szimbólumokra is nagyon komoly ingerválaszokat képes produkálni. Egyszerű példa, amikor valaki már a pók fényképére is rendkívül erős félelmi reakciókat ad, miközben valódi ízeltlábú nincs közel s távol, vagyis nincs, ami csípjen, behálózzon, halálos ölelésbe vonjon. Ezen kívül olyan dolgok ellen is kondicionálni lehet az embereket, amelyek akkor sem jelentenének veszélyt rájuk nézve, ha a valóságban is megjelennének.

Egyes politikai mozgalmak, így a rasszizmussal operálók, ráadásul nem csak ijesztgetnek – jellemzően más etnikumokkal, vallásokkal –, hanem előnyöket is ígérnek a megszólított csoport tagjainak. Elhitetik a polgárokkal, választókkal, milyen jó, hogy nem a gyűlölet céltáblájául állított csoporthoz tartoznak, hanem a sajátjukhoz, vagyis a felsőbbrendűség hamis érzését adják, amiből tényleges haszna azonban nem származik a manipulált személynek.